Mózes közbenjárása

„Mózes azonban esedezett Istenéhez, az Úrhoz, és ezt mondta: Miért gerjedsz haragra, Uram, néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból?” 2Móz 32,11

Mózes elvezette a választott népet a Sínai-hegyig. Miközben Isten a szövetség megújítására magához hívatta Mózest, azalatt a nép arra kérte Áront, hogy készítsen nekik aranyból istenszobrot, amit imádhatnak. Mózes amikor visszatért, megdöbbenve látta, hogy az istenkét imádott aranyborjút körültáncolják. Nagy bűnt követtek el!

Haragjában Isten el akarja törölni őket a föld színéről, Mózes azonban közbenjár Istennél a nép megmentése érdekében. Soha nem hangzott el fontosabb közbenjáró beszéd, mint most. Élet vagy halál kérdése a választott nép megtartása vagy elvetése. Végső soron a népből ígért Messiás megszületése forog kockán. „Talán engesztelést tudok szerezni vétketekért” (2Móz 32,30) – mondja Mózes. Mózes itt az a közbenjáró, aki még csak kér Istentől. A „talán” szó jelzi, hogy a bocsánat egyedül Istennél van. Az eljövendő közbenjáró, Krisztus megelőlegezett érdeme szolgálhat alapul a megbocsátásra. Mózes könyörületességre kéri az Urat. Nem magáért szól. Eggyé lett azzal a néppel, melynek Isten vezetőjévé tette. Bűnvallást tett a nép nevében: „Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép” (2Móz 32,31). A mások bűne is fáj Mózesnek. Isten olyan pappá formálta őt, ki úgy veszi fel mások bűnét és gondját, mintha a sajátja volna. Te imádkozol-e másokért? Közben jársz-e Istennél imáidban a családodért, a gyülekezetedért, népedért? Ámen.

Megváltó Jézusom, köszönöm neked, hogy végtelen szeretetedből értem is áldoztad a kereszten magad. Bűneim árát te fizetted meg helyettem mennyei Atyánk előtt. Hálás vagyok a közbenjárásodért! Ámen.

Sebestyén Elek Előd