Lélekharang került az érdengelegi református temetőbe
Az érdengelegi gyülekezet az elmúlt években látványos munkával fogott a temetőkert rendezésébe. Felépült a ravatalozó kápolna, elkészült Simon Imre (1878-1945) lelkipásztor sírja, lebetonozták a bejáratot és a kápolna előtti teret, újrafestették a kerítést, az elmúlt héten pedig helyére került a faragott harangláb és a Póti testvérek által adományozott lélekharang. A harangláb a maga természetességében adja vissza a fa méltóságát, amely egykor élt, lélegzett, mint az emberek, s amelyen ősi, magyaros minták visznek színt és lelket a betonsírok szürkeségébe. A fafaragó, a szalárdi Sipos Béla az egyik lábra a legkorábbi magyar nyelvemlékünk, a Halotti beszéd és könyörgés sorait rótta fel. Az 1192-95 között keletkezett imádság így szól: “Szerelmes Testvéreim! imádjunk e szegény ember lelkéért, [a]kit Úr e napon e hamis világ tömlöcéből mente, [a]kinek e napon testét temetjük, hogy Úr őt kegyelmével Ábrahám, Izsák, Jákob kebelében helyezze, hogy bírságnap jutva mind[en] ő szentei és kiválasztottai között jobb felől iktatnia élessze fel őt! És tibennetek. Clamate ter: kyrie eleison!”
Dr. Geréb Miklós
Hozzászólás