Isten kezében
„De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé.” (2Móz 2,3)
Az egyiptomi fáraó rabszolgasorba taszította az ott élő zsidókat. Megparancsolta, hogy minden fiúgyermeket öljenek meg, mert túlzottan elszaporodnak és ellenük fordulhatnak. Mózes anyja, Jokhebed egy kosárban a Nílus hullámaira bízta az újszülött gyermeket, a fáraó leánya pedig fürdéskor megtalálta és sajátjaként nevelte fel. Jochebed mindent megtett azért, hogy megmentse a gyermekét. Nem volt, és nincs ezzel mindenki így. Sokan dobják el maguktól a gyermeküket. Sokan válnak elhagyottá a világon, talán épp ezekben a pillanatokban is. Az igazi édesanya olyan mint Jochebed. A gyermekét gyékény-ládácskába teszi. Vajon csak neki kellett ilyen leleményesnek lenni ahhoz, hogy megmentse a gyermekét? Vajon ma nincsenek veszélynek kitéve a gyermekeink? Lehet ma nem a fáraó gyilkos indulatától kell megmenteni őket, de ma is sok veszély leselkedik rájuk: rossz baráti társaság, alkohol, kábítószer, prostitúció, félresiklott házasságok, mások irigysége és rosszindulata. Ma a biztonság és erő „gyékénykosarába” helyezik gyermekeiket mindazok az édesanyák és édesapák, akik a szeretet és gondoskodás melegségében nevelik fiaikat és leányaikat. Eljön egy nap, amikor minden gyermek kikerül a védelmet nyújtó otthonból a különböző veszélyeket rejtő „folyóvízre”, ahol igazi biztonságot és erőt az jelenthet, amit a szüleinktől kaptunk. Ámen.
Gondviselő Istenem, köszönöm neked, hogy a szeretet „gyékény-ládácskájában” hordozod sorsunkat. Sok veszély leselkedhet ránk, de a te kezedben biztonságban érezhetjük magunkat. Legyen áldásod minden megszülető gyermeken! Olyan édesanyákkal ajándékozd meg őket, akik szeretetben nevelik fel őket! Ámen.
Sebestyén Elek Előd