Különleges álom
„És álmot láta: ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek angyalai fel- és alájárnak vala azon.” (1Móz 28,12)
„Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget” – olvasható a 127. zsoltárban. Az álmoknak különös helye van az életünkben. Vannak szép álmok, melyek csodálatossá tehetik egy-egy napunkat, és vannak rossz álmaink is, melyektől másnap meggyötörtek vagyunk. Álmainkban valóra válhat, amire nagyon vágyunk, vagy akár találkozhatunk azokkal a szeretteinkkel, akikhez szeretnénk szólni, de már elveszítettük őket.
Jákobnak is volt egy különleges álma. Dél-Palesztinából Észak-Mezopotámiába tartott. Útja Bételen, egy régi kánaáni városkán vezetett keresztül. Itt aludt a puszta földön, fejét egy nagy kőre hajtva, és látta az égig érő létra látomását, angyalok jelenésével, lelkében pedig hallotta az Úr kijelentését. A felébredő Jákob első reakciója az álomra a félelem volt. Isten szent területére érkezni profán módon, piszkosan, előkészület nélkül nem volt szabad. Ez a félelem azonban nem a látomás tartalmára, csak az Istennel való váratlan találkozásra vonatkozott, s a félelmet felváltotta az istentisztelet. Először is a nagy követ, amely a feje alatt volt, felállította emlékoszlopnak. Azután a helynek a Bétel (Isten háza) nevet adta, sőt fogadalmat tett arra, hogy ha békében visszatérhet, ez a hely számára csakugyan Isten háza lesz, vagyonából pedig tizedet ad.
Jákobnak bizonyára nem volt véletlen ez az álma. Épp menekülésben volt. Nagyon fontos volt számára tudni azt, hogy nincs egyedül. Érezni azt, hogy az Úr vele van. Fontos volt neki, hogy a fizikai és lelki mélységből van egy létra, ami felfele vezet, és amin el lehet indulni. Kedves Olvasó! Bármelyikünk élete válhat hasonlóvá a Jákobéhoz. Egyik pillanatról a másikra mi is egy ilyen helyzetben találhatjuk magunkat. Menekülünk egy-egy tragikus élethelyzet elől, próbálunk menekülni a gyűlöletből a szeretetre, a haragból a megbocsátásba. Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy; ha úgy érzed, hogy életed mélységben van, jusson eszedbe a Jákób története! Isten neked is küld egy létrát, amin elindulhatsz Ő felé, és ami kivezet téged is a problémákból. Ámen.
A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged! Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt. Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből. Ámen. (Zsoltárok 130,1-8)
Sebestyén Elek Előd
