A Szentlélek ajándéka

„A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, ki adatott nékünk.” (Róma 5,5)

Kedves Olvasó! Örülsz-e annak, ha nem feledkeznek el rólad és ajándékkal lepnek meg a születésnapodon? Ma az egyház születésnapját ünnepeljük, a Szentlélek kitöltetését. Jó, ha nem feledkezünk meg erről, és ugyanúgy megünnepeljük, mint a többi fontos ünnepünket. Legnagyobb ünnepeink közé tartozik a karácsony, a húsvért és a pünkösd. Mindegyik egyaránt fontos, hisz mindegyik valamilyen ajándékot hozott számunkra. Karácsony Jézust ajándékozta a bűnös világnak, húsvét a megváltás és feltámadás ajándékát hozta el, pünkösd pedig a Szentlélek ajándékát. Ma ez utóbbiról olvashatunk bővebben. Arról, hogy hogyan töltetett ki a Szentlélek, mi is a Szentlélek, és hogyan munkálkodik most közöttünk.

I.

A Szentlélek kitöltetéséről a következő sorokat olvashatjuk a Szentírásban: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (ApCsel 2,1-4) Elérkezett az Atya ígéreteinek várva-várt beteljesedése. A zsidók pünkösdjén együtt volt a közösség és feltételezhetően imádkoztak. A zsidók azért zarándokoltak Jeruzsálembe erre az ünnepre, hogy megünnepeljék a Sínai-hegyen adott törvényt, amely Izraelt Isten népévé tette. Az Ószövetségben régtől fogva társul egymáshoz a szél és a Lélek. A pünkösdkor tapasztalt tüzet és a Lelket előre megjövendölte Keresztelő János is: jön valaki, aki nagyobb nálam, „Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket“. Azon is hangsúly van, hogy a jövendölés előbb van, mint a beteljesedés. Innen a bizonyító ereje.

Amikor mindnyájan beteltek Szentlélekkel, különféle nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Lélek a szót az ajkukra adta. Az ApCsel 2,16-18 ezt a prófétai adományt missziós szempontból értelmezi. A misszionáriusokat segítette, hogy ügyesen adják át Isten szavát különböző nyelveken. Szemmel láthatóan Lukács evangélista nem sokat töpreng a „nyelvek adományán”, amiről különben az 1Kor 12-14-ben is szó van. A mai karizmatikus csoportok annál többet emlegetik ezt az adományt.

Pál apostol a nyelvek adományát nem mint emberi nyelvet írja le, hanem mint Istenhez való imát, szavak és értelmi megértés nélkül. Lukács evangélista ApCsel 2-ben található leírása szimbolizálja a bábeli toronynál levő büntetés ellentétét. Az 1Móz 11,1-9-ben a bábeli emberek, akik korábban egy nyelvet beszéltek, képtelenek már megérteni egymást. Pünkösdkor ellenben a különböző nyelveken beszélő emberek értik meg az apostolokat.

Péter apostol a Tizenkettő szóvivőjeként tevékenykedik, amikor megmagyarázza az embereknek a jelet. Azok csak láttak, hallottak, de nem értettek. A csodák rendszerint nyitottak mind a hívő, mind a nem-hívő magyarázat számára. Az Isten nem erőszakolja rá a hitet a népre, amikor csodát tesz. Ezért mondja őket Lukács inkább jeleknek – Isten hatalma és jósága jeleinek -, amelyek hitre ösztönöznek, de nem kényszerítenek. Péter a beszéd elején elmagyarázza, hogy az apostolok viselkedése nem részegségből fakad, hanem beteljesedett Joel próféta jövendölése, miszerint a végső időben Isten kiárasztja Lelkét minden élőre. Az Ószövetségben a Lélek leszállása valakire néha kényszerítő hatású volt és szokatlan viselkedést eredményezett.

A Szentlélek kitöltetésére a tanítványok már vártak, hiszen Jézus ígéretet tett nekik erre. Általa az apostolok bátorságot nyertek és kiléptek az emberek közé. Bizonyságot tettek a feltámadott Krisztusról. Több csoda is történt, hisz a különböző nyelvet beszélő emberek, mind megértették az apostolok szavait.

II.

Ki vagy mi is a Szentlélek, akinek az ajándékát kapták a tanítványok? A Szentlélek a keresztyénség fő irányzatában a Szentháromság harmadik személye, az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, kiáradása. Bár e nézetek szerint a Szentlélek személy, de sohasem ábrázolják személynek a keresztyének. A Heidelbergi Káté 53. kérdése így válaszol arra a kérdésre, hogy mit hiszel a Szentlélekről: „Először, hogy Ő az Atyával és a Fiúval egyenlő, valóságos és örök Isten. Másodszor, hogy Ő nekem is adatott; hogy igaz hit által engem Krisztusban s minden Ő jótéteményében részeltessen, vígasztaljon és mindörökké velem maradjon”. Az antitrinitárius irányzatok szerint viszont nem személy, hanem Isten lelke, vagyis ereje. A judaizmusban szintén Isten lelke, lélegzete. Az iszlám vallásban személy, egy szent természetű lélek Istentől, méghozzá Gábriel arkangyal. A Szentlélek létezését így három jelentős monoteista vallás: a judaizmus, az iszlám és a keresztyénség fogadja el, tiszteli és ünnepli, de jelenlétét hangsúlyeltolódásokkal máshogyan magyarázzák. Talán nem is az a lényeges, hogy milyen formában képzeli el az emberiség, hanem azok az ajándékok, amelyeket elhozott az emberiségnek. A keresztyének erkölcsi életét a Szentlélek ajándékai támogatják. Ezek az ajándékok maradandó készségek, amelyek az embert tanulékonnyá teszik, hogy kövesse a Szentlélek indításait. A Szentlélek hét ajándéka: a bölcsesség, az értelem, a jótanács, a lelki erősség, a tudomány, a jámborság és az istenfélelem. Kiegészítik és tökéletessé teszik azok erényeit, akik megkapják őket. A híveket tanulékonnyá teszik arra, hogy készségesen engedelmeskedjenek az isteni sugallatoknak. A Szentlélek gyümölcse pedig az a tökéletesség, amit a Szentlélek formál ki bennünk, mint az örök dicsőség zsengéjét.

Az egyház hagyománya e tökéletességet tizenkét kifejezéssel írja körül Pál apostol szerint. Ezek pedig: a szeretet, öröm, békesség, türelem, béketűrés, jóság, kedvesség, szelídség, hűség, szerénység, önmegtartóztatás és tisztaság.

III.

A harmadik kérdésünk, hogy hogyan munkálkodik a Szentlélek közöttünk? Sokszor a magunk bajait látva, arra gondolunk, hogy Isten is hátat fordított nekünk. És lehet, hogy pont, amikor a legnagyobb mélységekben érzed az életed, akkor lép Isten szent lelke által hozzád a legközelebb. Akkor érzed meg igazán, amit Ady Endre Az Úr érkezése című veresében gyönyörűen megfogalmazott: „Mikor elhagytak,/Mikor a lelkem roskadozva vittem,/ Csöndesen és váratlanul/ Átölelt az Isten.” Sokszor ilyenkor érezzük meg a Szentlélek ajándékait az életünkben: a lelki erősséget, a jámborságot, bölcsességet és istenfélelmet. Ha megérezzük ezeket az ajándékokat, akkor biztosak lehetünk abban, hogy minden rendben halad az életünkben.

Sok évvel ezelőtt egy sarkkutató expedíciót indított az Északi-sarkra. A kietlen vidéken töltött két hosszú év után írt egy néhány soros üzenetet, hogy postagalambbal visszaküldje a több mint háromezer kilométerre levő Norvégiába. A kutató merengve nézett a galambra. Senki sem volt a láthatáron. Mindenütt csak jég, hó és véget nem érő zord hideg. Egy pillanatig még kezében tartotta a remegő kis madarat, aztán felengedte a jeges levegőbe. A madár körözött háromszor, aztán nekivágott déliránynak, és átrepült a jeges és fagyos óceán sok száz kilométeres sivár felülete fölött, végül a kutató feleségének az ölébe hullott. Az asszony a madár érkezéséből megtudta, hogy férjének dolgai rendben mennek ott az Északi-sarkon. Az első pünkösd alkalmával a Szentlélek eljövetele bizonyította a tanítványoknak, hogy Krisztus már belépett az isteni szentélybe és az Atya jobbjára ült. A Szentlélek eljövetelével beteljesedett Krisztus ígérete.

Keresztyén testvérem! A mai prédikációban az ajándékozásról olvashattunk. Arról, hogy amint a saját születésnapunkat számon tartjuk, úgy kellőképpen meg kell ünnepelnünk az egyház születésnapját is. Olvashattunk arról, hogy mi történt az első pünkösd alkalmával, ki a Szentlélek, és arról, hogy ma is munkálkodik közöttünk. Zárjuk szívünkbe Athénagorasznak a Szentlélkről megfogalmazott gondolatait: „A Szentlélek nélkül: Isten – távol van,/Krisztus – csak múlt marad,/ az evangélium – holt betű,/ az egyház – csupán egyesület,/ a tekintély – a hatalmaskodás egyik formája,/ a misszió – propaganda,/ a keresztyén élet – pedig rabszolga-morál.” Ámen.

Sebestyén Elek Előd

Szentlélek Isten, jöjj szívünkbe, igen óhajtunk! Jöjj gyámolító, jöjj vígasztaló, jöjj mennyei társ, hogy a bús árvaságból kiválts! Jöjj égi erő, jöjj, lelkesítő, jöjj, szent, tiszta láng, tüzet fogjon e fásult világ! Ámen.