Érzések a kereszt alatt

„És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték, és elvivék, hogy megfeszítsék őt.” (Mt 27,31)

A mai igemagyarázatban nem arról fogunk olvasni, hogy Pilátus hogyan mosta kezeit; hogy czirénei Simon hogyan segített Jézusnak a kereszt hordozásában; hogy a másik két kereszten levő férfi miként tanakodott; hogy az asszonyok miként sírtak a kereszt alatt; hogy hogyan hasadt ketté a templom kárpitja; hogy hogyan sötétült el az ég hat órától kilenc óráig. Most arra figyelünk, hogy vajon mit érezhetett Jézus az elfogatása, elítélése és megfeszítése során.

A Gecsemáné kertben amíg Jézus imádkozott a tanítványok elaludtak. Ezek után mit érezhetett Krisztus? A főpapok hamis és koholt vádakkal támadták Jézust. Vajon mit érezhetett Ő eközben?  Jézus a fájdalmak útján cipelte ártatlanul a nehéz keresztet, a nép őrjöngve feszítsd meget kiáltott. És Ő ezalatt mit érezhetett? A katonák megverték, kicsúfolták, ártatlan testét keresztre feszítették. Mit érezhetett? Nem kívánok a kedves olvasó helyett válaszokat adni… Bármit is érzett, azt tudta, hogy a mi megváltásunkért vállalja mindezt. Tényként csupán Ézsaiás prófáta szavait szeretném idézni a nagypénteki kereszt alatt: „Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg”. (Ézs 53,5) Ámen.

 

Drága Megváltóm, köszönöm neked, hogy ártatlan véred azért  folyt, hogy megtisztítson bennünket vétkeinktől. Imáinkban visszük ma teeléd elhunyt szeretteinket. Te, aki a bűn sötétségét a kegyelem világosságával győzted le, vigasztalj meg minden szomorú és gyászoló szívet! Ámen.

Sebestyén Elek Előd