Noé és családja – csapatjáték Isten oldalán
Elhangzott a Nagykároly-kertvárosi gyülekezetben, 2020.II.16.-án, házastársak vasárnapja alkalmából
“És így szólt az Úr Noénak: veled azonban szövetséget kötök, és bemész a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaidnak feleségeivel együtt… És Nóé úgy cselekedett, amint Isten parancsolta neki, mindent aszerint tett.” (1Móz 6,18.22)
Kedves Testvéreim! Sok szeretettel köszöntelek benneteket az immáron hagyománnyá vált, VII. Házasság Vasárnapja alkalmából. Köszöntöm mindenekelőtt a házaspárokat és családtagjaikat – különösen azokat, akik ebben az évben kerek házassági évfordulót ünnepelnek. Ugyanakkor jó a mai napon itt látni azokat is, akik már elvesztették házastársukat, de szeretettel gondolnak vissza az együtt eltöltött évekre, illetve a még egyedülállókat is, akik még keresik, és reményeink szerint meg is találják a hozzájuk illő, hű segítő társat. Elkpézelhető, hogy hét év távlatából még mindig felmerül bennünk a kérdés: miért is van szükség erre a házastársak vasárnapjára? Miért is tartjuk meg, holott nem egy előírt egyházi ünnep? Hát azért, mert a házasság hete vagy napja – ki hogyan tartja – részben a magyar gondolkodástól és hagyományoktól teljesen idegen Valentin-napi lázat próbálja kicsit ellensúlyozni, részben pedig a mai családellenes, erkölcstelen liberális világban a házasságot, mint a férfi-nő kapcsolat beteljesülését és a családi élet szentségét hirdeti. Ráadásul, mint minden évben, úgy idén is van egy központi témája a házasság hetének, napjának.
Nos, a házasság hete idei témája: csapatjáték szerelemmel. Úgy vélem, ebben a kétszavas kifejezésben a szerelem szó nagyon is helyénvaló, hiszen a szerelem érzése éppúgy, mint a szereteté, teljesen ideillő, ha a házasságra mint a férfi-nő párkapcsolat szépségére és méltóságára gondolunk. A másik kifejezést – csapatjáték – viszont első hallásra egy kicsit idegennek tartom az egyházi gondolkodástól. Talán túl sportos ez a kifejezés, hiszen nagyrészt valóban a sportéletben használatos ez a szó, hogy csapat (újabban az üzleti életben is előfordul, főleg a motivációs tréningek esetében). Egyházi berkekben amúgy inkább a közösség kifejezését részesítjük előnyben, ez valahogy jobban kifejezi az egyházi élet, a gyülekezet jellegét, célját: közösségépítés (szeretetben). Ha azonban egy kicsit elmélyülünk ebben a gondolatban, hogy csapatjáték, illetve vesszük a fáradságot és megnyitjuk a házasság hete internetes honlapját, elolvashatjuk az idei házasság hete kiválasztott házaspárjával, Semsei Rudolffal és feleségével, Eszterrel készült interjút, rögtön rájövünk arra, hogy a házasság bizonyos értelemben tényleg elképzelhető csapatjátékként is, melyben elsősorban a két legfelelősebb csapattárs a férfi és a nő. Mivel ez a kedves házaspár adta az idei év házasság hetének mottóját – „csapatjáték szerelemmel” – hadd idézzek néhány gondolatot éppen tőlük, hogy miért és hogyan is gondolják ők a házasságot, mint csapatjátékot:
(Rudolf) A mi szlogenünk, hogy a házasság csapatjáték szerelemmel. A csapatsportokban is folyamatosan edzeni, küzdeni kell. … Ugyanígy dolgozni kell a kapcsolaton is, akkor is, ha a lehető legjobban működik, ha lángoló szerelmet érzek a másik iránt. Olyan ez, mint a vitorlázó repülés: állandóan keresni kell a felfelé áramló légtömegeket, mert ha engedjük, hogy nagyon mélyre ereszkedjen a gép, onnan már nem tudjuk visszarántani a magasba. Egyszer csak hirtelen ott terem előttünk egy hegy, amibe beleütközünk. .. A csapatjáték fontos része, hogy sokat kell beszélgetnünk.
…a házasság nagy életkihívás, amihez nem várnak el tőlünk semmilyen vizsgát, pedig sokkal, de sokkal nehezebb, mint autót vezetni vagy egy diplomát megszerezni. Fontos, hogy ebben a jó csapattársakként tudjunk dolgozni, így éljük meg az egész életen át tartó élményt… megjegyzem, hogy ez csapatjáték és nem csapatmunka, mert a játék adja meg az egésznek a szenvedélyét, ami a szerelem.
(Eszter) A csapatjáték valahogy mindenhova beissza magát… Minden fronton lehet alkalmazni a csapattal járó összetartást, és ebből sokkal jobb dolgok sülnek ki, mintha önállóan cselekszik az ember. A házasságban fontos, hogy nem én, hanem mi vagyunk fontosak. Az Én alá van rendelve a Mi-nek. Ha a másik boldog, akkor én is boldog vagyok. A házasságban mi ketten és a Jóisten alkotunk egy csapatot. Mi ketten evezünk, de a jó Isten a kormányos. Ez együtt kerek.
Azt hiszem, kedves testvéreim, nagyon szép és megszívlelendő gondolatok voltak ezek, s biztos vagyok abban, hogy hasonló gondolatokat hallunk nemsokára kedves meghívott előadóinktól, Papp Dénes Zsolt szolgatársamtól és hitvesétől, Noémitől is. Azonban mindezeket végighallgatva feltevődhet a kérdés: mi köze van a házasság vasárnapjának Noéhoz és a bárkaépítéshez? Mi köze a családban való csapatjáték – ha úgy tetszik, a családi közösségi élet és előmenetel – gondolatának az özönvíz esetéhez… merthogy a felolvasott igerészlet a közismert özönvíz történetéből lett valóban kiemelve. Mi köze Noénak ehhez az egészhez?
Erre a feltett kérdésre azonban hadd válaszoljak egy újabb kérdéssel: elképzelhetőnek tartja bárki is közülünk azt, hogy Noé azt a hatalmas bárkát egyedül építse fel? Mert én nem. Elképzelhetetlen, hogy a felesége, a fiai és a menyei ne segítettek volna ebben a hatalmas, Istentől kapott feladatban – persze, mindenki a maga módján, a férfiak a munka nehezét, az asszonyok a könnyebb erőfeszítéseket igénylő munkákat. Nézzünk csak körül: ezt a gyönyörű új templomot sem tudta volna egyetlen ember – sem én, sem más – Isten dicsőségére egyedül felépíteni, hát akkor egy négyszer nagyobb bárkát. Egyedül lehetetlen, de még „csapatjátékos társakkal” is nagyon megerőltető, sok erőt és kitartást igénylő feladat. És bevallom nektek őszintén, drága ünneplő testvéreim, házastársak és egyedülállók, hogy keresve sem találhattam volna a Szentírásban jobb példát arra nézve, hogy egy kis családi közösség – ha úgy tetszik, egy kis csapatjátékosokból, igazi meghitt közösségi életformában élő emberekből összetevődő család – hogyan valósítja meg a gyakorlatilag szinte lehetetlent (óriásbárka építés) és hogyan él túl egy világkatasztrófát.
Nézzük meg hát, hogyan volt képes erre Noé és mit tanulhatunk meg ma tőle és családjától:
- Először is: a Szentírás úgy jellemzi Noét, mint aki Istennel járó ember volt, akárcsak a dédnagyapja, Énókh. Ez akkor is, most is azt jelenti, hogy Noé nemcsak hitt Istenben, hanem hűségesen is szolgálta éppen abban az időben, amikor az emberiség nagyon elistentelenedett és bűnössé vált – ahogy a Biblia sugallja: megérett az özönvízre, Isten büntetésére. Noé tehát más volt, mint a többi ember, mert feltétlenül bízott Isten szavában. Amikor átvette Isten üzenetét és ígéretét, mindent pontosan úgy csinált – kezdve a bárka méreteitől – ahogy Isten megmondta neki. Tudatában volt annak, hogy ő Isten kiválasztottja, de ettől nem bízta el magát, hanem engedelmeskedett – ha kellett, a homlokegyenest ellentétes emberi vélemények ellenére, hiszen kortársai – gondolom – kinevették, amikor látták, hogy egy hatalmas bárkát épít. Persze, nem volt tökéletes ember ő sem – ezt bizonyítja az a történet, amikor már az özönvíz után túl sok bort ivott és megrészegült. Noé Isten iránti hűsége és bizalma viszont mindenképpen arra sarkall bennünket, hogy merjük – hozzá hasonlóan – Istenre bízni a saját, személyes életünk alakulását, irányítását…
- Nos, ha Noé ilyen ember volt, feltételezhetjük, hogy a család többi tagja – akár a családfő példáját is látva – ugyanúgy Istennel járó ember volt. Egy Istenhez hű kis közösség képe rajzolódik ki előttünk. Noé családtagjai – ha úgy tetszik, csapatjátékosai – biztosan kitartottak mellette a bárka építésétől kezdve mindvégig. Ott volt mellette elsősorban egy olyan feleség, aki nem nézte bolondnak a férjét (mint Jób esetében), hanem tökéletes társként állt mellette az Istentől kapott feladat bevégzésében. Ő volt Noé első számú „csapattársa”. Ha munkájában megfáradt, hitvese kellett az első legyen, aki odaállt mellé és biztatta, hogy folytassa, ne hagyja abba. Ez esetben is igaznak tekinthetjük azt a mai megállapítást, hogy egy sikeres, elismert házastárs mellett, mögött ott kell legyen támogatólag a másik fél is.
- A család többi tagja ugyanúgy fel kellett fogja, hogy mi vár rájuk. Biztos vagyok benne, hogy sem Noé fiai, sem menyei nem tétlenkedtek és nem mentek el inkább egy jót szórakozni akkor, amikor Isten parancsa: a bárka építése és a saját megmenekülésük volt a legfőbb szempont és cél. Amikor nagy a tét, a család minden tagjának össze kell fognia, és egy emberként támogatni egymást a végső cél elérésében. Ez az igazi csapatjáték, hiszen egy családban minden tagnak megvan a maga saját helye és sajátságos szerepe. Nem vagyunk egyformák a családban sem, de követjük Jézusunkat, szeretjük egymást, és ez olyan egységet teremthet egy családi közösségen belül, mint amiért Jézus imádkozik a főpapi imádságban.
Kedves Házasság Vasárnapját ünneplő testvéreim! A bibliai Noé és családja kitűnő csapatjátékról tettek bizonyságot. Összetartó, egymást segítő, támogató családi közösség képe áll előttünk. Hangsúlyozom azonban, hogy ennek ellenére a siker, a végső cél elérése, az özönvíz túlélése önerőből nekik sem ment volna. A felolvasott igében van egy kulcsszó: szövetség. Isten előre szövetséget kötött Noéval (és – mondjuk ki – családjával) és ez volt a sikerhez a garancia. Ha Isten akaratának engedelmeskedünk, és odatesszük az életünket, a kis családi közösségeink, a házasságunk sorsát, alakulását Isten kezébe, az Ő igéje a garancia arra, hogy Ő betartja, amit szövetségében ígér nekünk. Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott házastársak vasárnapját. Ámen.
Imádság: Áldd meg, Uram, a házastársakat, akik a házasság szövetségében élnek. Áldd meg testüket-lelküket, áldd meg áldozatvállalásaikat és szándékaikat, hogy egymáshoz feltétel nélkül ragaszkodjanak. Tedd erőssé kezüket, mellyel egymás kezét fogják, tedd gyöngéddé a szívüket, amelyben egymást hordozzák! Tedd egyenessé a gondolataikat és tetteiket, amelyekkel egymást gyarapítják! Tedd házaséletüket példává a gyermekeik, unokáik számára! Vezesd őket, Uram, hogy mindig a Te utadon járjanak! Bátorítsd őket, hogy Hozzád és egymáshoz mindig hűségesek maradjanak, hogy majd elnyerhessék tőled az élet koronáját is. Ámen.
Tolnay István esperes