Vendégszeretet

Imahét: Hatodik nap
Téma: Vendégszeretet – Tanusítsunk rendkívüli vendégszeretet
Alapige: „És miután szerencsésen megmenekültek, akkor megtudák, hogy Máltának neveztetik az a sziget. A barbárok pedig nem közönséges emberséget cselekesznek vala mi velünk: mert tüzet gerjesztvén, befogadának mindnyájónkat a rajtunk való záporért és a hidegért… Annak a helynek környékén valának pedig a sziget főemberének, névszerint Publiusznak mezei jószágai, ki befogadván minket, három napig nagy emberségesen vendégül látott.” (ApCsel 28:1-2 és 7) Bibliaolvasás: Zsoltárok 46, Lukács 14:12-24

Amikor Pál apostol Rómába vezető tengeri útjáról szóló bibliai történetet olvassa az ember és ehhez a bejelentéshez ér, hogy megmenekültünk, egyszerre a szabadulás öröme, érzése ejti rabul. Amikor pedig azt olvassa, hogy a barbárok „emberséget tanúsítottak irántunk”, akkor szinte azonnal eszébe jut: igen, ez az emberi békés együttélés legegyszerűbb szabálya. Érdemes megkeresni Málta szigetét a térképen. Míg elő nem vettem az apostoli iratokhoz mellékelt térképet, magam is azt hittem, hogy Málta szigete is legalább akkora, mint Szicília, Kréta vagy Ciprus. Pedig csak egy kis pont a Földközi tengerben. Honnan tudta a szél, s a vihar, hogy azt a kis pontocskát kell célba venni, odasodorni a tenger partjára a szerencsétlen hajótörötteket? Azért, mert nem a szél és nem a vihar tette a dolgát, hanem Isten, aki tenyerén hordozza az övéit ebben a világban. Nehogy azt hidd, hogy te tartottad meg eddig az életedet. Hogy ez a szó vagy érzés, hogy megmenekültem része minden esetben a különböző emberi történeteknek. Pál és társai azért menekültek meg, illetve azért fogadták emberségesen idegen környezetben, mert őket Isten Szentlelke vezérelte és védelmezte. Ők Isten vendégei Málta szigetén, az ott élő szigetlakók pedig Isten eszközei. Akkor tudunk rendkívüli vendégszeretetet tanúsítani és gyakorolni, ha megértettük a mi Istenünk, Atyánk akaratát, az Ő oltalmát és erősségét, melyet Jézus Krisztusban tett mindenki számára elérhetővé. Ámen!

Imádság: Kegyelmes Istenünk! Gondviselő jó Atyánk! Hálásak vagyunk neked, hogy kár, baj, veszedelem nem ért bennünket. A te tenyereden hordoztál minket. Engedd meg nekünk ezért, hogy eszközeid lehessünk: ami jót a te áldásaidból nyertünk, abból adni tudjunk a rászorulóknak. Segíts, hogy kevesebbet beszéljünk a szeretetszolgálatról, hogy többet tehessünk egymásért. Fiad érdeméért hallgasd meg imánkat! Ámen!

Tatár János, Hadadnádasd