Reménység
Imahét: harmadik nap
Téma: Reménység – Pál üzenete
Alapige: „Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó… Azért intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál. Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejéről.” (ApCsel 27:22,34) Bibliaolvasás: Zsoltárok 27, Máté 11:28-30
Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az élet és a halál választóvonalán hánykolódik a hajó, benne a megrémült emberekkel. Mi az, ami ilyenkor életben tart? Talán a hit és a remény. Az, hogy Isten kiment ebből a halálközeli állapotból. Egy-egy ilyen „élethajó” szinte minden családban felfedezhető, amint egy-egy családtaggal megközelíti a hálált és bizonytalan vizeken víve szerettünket, a legtöbb, amit tehetünk érte az, hogy imádkozunk. Lehet, hogy bánatunkban, bajunkban már az eget sem látjuk, akárcsak a hajósok. Fellegek takarják életünk egét. Van-e ilyenkor kitartó hit és remény, amely kimondatja velünk: segíts, Uram!? Ha fel is kiáltunk, mindig eget-földet megrázó isteni válaszra számítunk. A felolvasott Ige viszont arról beszél, hogy Isten csendben, egyik szolgáján keresztül nyugtatja a félelmet megélő szíveket: „azt tanácsolom, bizakodjatok”. Sőt, az eredeti görög szövegben az áll, hogy örvendezésre buzdít. A körülmények a félelmet, az elveszést, a halálérzetet generálják. Isten pedig bizakodásra, örömre hív, ösztönöz. Általában meg szoktuk nézni, hogy ki mondja azt, amit mond. És az illető személyéből adódóan vagy elmarasztaló, vagy igenlő választ adunk tanácsára. Itt Pál beszél, az, akiről azt mondta egykor Isten, hogy „Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért”. (ApCsel 9, 16) És az, aki szenvedett, most is fogságban van, tanácsol, ösztönöz, hogy a kétségben lévő szívek bizakodjanak, örvendezzenek, mert „egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó”. Ha a hajó tulajdonosát meg tudnánk kérdezni, hogy mennyibe kerül a hajó a maga teljes felszerelésével, akkor valószínűleg irdatlan nagy összeget mondana. De semmi sem drága, amikor életünk megmentése a tét. Fájdalmasan nézünk elveszített javak, vagy akár elveszített egészség után – de ezek a hajó és annak felszerelése. És amikor úgy érezzük, hogy épp emiatt elveszettek vagyunk, felcsillan az isteni Ige: „egy lélek sem vész el”. A remény Igéje szólal meg ahányszor csak bajban vagyunk: „egy lélek sem vész el” . Akkor és ott, azon a bizonyos hajóúton úgy a fogjoknak, mint a katonáknak és a matrózoknak a reménytkeltő Igén túl arra volt szükségük, hogy táplálkozva erőre kapjanak, hiszen a túléléshez el kell érni a partot. Rezignáltság, lemondás helyett nekünk is táplálkoznunk kell a mindennapi igével, hogy elegendő lelki erőnk legyen megtenni a tőlünk telhető legtöbbet, annak érdekében, hogy mi magunk, és mindazok, akik ránk bizattak, elérjük az Isten által nyújtott biztos talajt. Ámen.
Imádság: Urunk, Istenünk! Segíts, hogy amikor életünk egét fellegek borítják, hittel és reménnyel tudjunk hozzád fordulni, és minden segítséget tőled kérni. Add, hogy eddigi cselekedeteid erősítsenek minket lelkileg, és munkálják bennünk a bizodalmat, hogy ezután is velünk leszel. Ámen.
Máthé Loránd Árpád, Dobra