A szeretet Istentől van

„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.” (1Jn 4,7)

Sok ismerősünk van. Vannak, akiket felszínesen, másokat pedig elég jól ismerünk. Vannak, akiket ismerünk, de közömbösek számunkra. Másokat pedig nemcsak ismerünk, hanem felnézünk rájuk, tiszteljük őket, rajongunk értük, szeretjük őket. A szentíró kölcsönös szeretetre hívja fel a figyelmünket. Ezt nem úgy érti, hogy akkor látjuk el kötelességeinket, amikor szeretjük azokat a barátainkat, akik szintén szeretnek minket, hanem ha gyakoroljuk a kölcsönös egymás iránti szeretetet. Ez a szeretet Istentől van.

Aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Vajon bennünk mennyi szeretet van? Vajon mi mennyire ismerjük Istent és egymást? Vajon mennyi időt szánunk egyáltalán Istenre vagy egymásra? Elmondhatjuk, hogy nekünk sok barátunk van, és barátom Isten?

Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című könyvében azt írja: „Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.

– Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.

– Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…”

Szánjunk időt mi is egymás és Isten megismerésére. Szánjunk időt egymás tiszteletére és szeretetére! Ámen.

Gondviselő Istenem! Hálával kulcsolom össze a kezem. Köszönöm, hogy veled kezdhetem el ezt a hetet. A te szereteted kísérjen engem minden egyes nap! Ámen.

Sebestyén Elek Előd