A nagykárolyi egyházmegyéből elég kevesen választják napjainkban a lelkészi hivatást. Ám vannak most is, akik fontosnak tartják az evangélium üzenetét lelkipásztorként terjeszteni. Arra pedig különösen büszkék vagyunk, ha a mi gyülekezeteinkből kerülnek ki ügyes teológusok. Hogy hogyan telnek számukra az egyetemi évek? Erről kérdeztük Bíró Kitti Odett teológiai hallgatót.

– Hol végezted a középiskolai tanulmányaidat?

-Középiskolai tanulmányaimat szülővárosomban végeztem, a Tasnádi Technológiai Líceumban, matek-informatika szakon.

-Tasnádról már rég nem felvételizett senki sem teológiára, te miért választottad ezt az egyetemet?

-Már kiskoromban is teológiára szerettem volna menni, azonban ekkor még ez nem volt egy tudatos döntés bennem, többnyire inkább viccelődésnek mondanám. Középiskolai éveim során kezdtem komolyabban elgondolkodni a teológián, amikor kezdtem kapiskálni az evangéliumot. Úgy gondoltam, ha én valóban hiszek az evangélium üzenetében, akkor nekem valahogyan, valamilyen módon szolgálnom kell, tovább kell adjam másoknak is ezt az üzenetet. Azonban nem tudtam, hogy hogyan tudnám továbbadni, és akkor jött az ötlet, hogy erre a kérdésre talán a teológia lenne a megfelelő válasz. Végülis egy lelkésznek több lehetősége van az Ige hirdetésére, mint mondjuk egy más szakmában dolgozó hívő embernek. Így végül XII. osztály elején elhatároztam, hogy beiratkozok.

-Milyen előzetes információkat hallottál az intézményről, és milyennek találod, hogy már a hallgatója vagy?

-Előzetes információkat nem sokat hallottam, mivel nagyon kevés teológus ismerősöm volt. Egy táborban találkoztam néhány teológussal, akik aztán meséltek nekem az ottani életről és az intézményről. Felkészítettek arra, hogy ez a hat év egy „lelki harc” lesz, mivel fogok olyan dolgokkal találkozni, amelyekről eddig teljesen mást gondoltam vagy hittem. Minden ilyen dologgal meg kell küzdeni és nem elbukni. Mindemellett meséltek az intézmény közösségéről, amely elmondásuk szerint, nagyon felemelő és bátorító.

Most, hogy bejutottam én is ugyanígy látom a dolgokat. Valóban vannak megharcolni való kérdések, azonban azt vettem észre, hogy ha ezeket megharcolom becsületesen, akkor tudok igazán egyre jobban és jobban fejlődni és elmélyülni a hitben.

A közösségről pedig azt tudom elmondani, amit nekem is mondtak annakidején teológustársaim, hogy egy nagyon egységes és összetartó társaság. Megtapasztalhattam azt, amiről Jézus is beszélt: osztozni egymás örömében és bánatában. Tudom azt, ha van valami problémám vagy örömöm, akkor biztosan van valaki körülöttem, akivel ezt megoszthatom. És nagyon hálás vagyok ezekért az emberekért.

-Ki a kedvenc professzorod, és melyek a kedvenc tantárgyaid?

-Több professzoromat is szeretem, azonban ha ki kellene emelnem egyet, akkor talán a héber- és görögtanáromat emelném ki, aki számára a Biblia eredeti nyelvének tanulmányozása nem csupán kötelesség vagy munka, hanem hobbi és kedvtelés. Nyelvek mellet ószövetségtanár is, és mindig nagyon nyitott a kérdéseinkre. Több kérdésemre is segített megoldást találni azzal, hogy megnéztük az eredeti szöveget, illetve elmondta a kérdéshez kapcsolódó ókori közel-keleti ismereteit.

Kedvenc tantárgyam a nyelvek mellett az ó-, illetve az újszövetségóra, mivel ez hozzásegít ahhoz, hogy jobban megértsem a bibliai történeteket és az akkori kort és kultúrát, illetve egy átfogóbb képet nyújt az akkori közésségről és az akkori szokásokról, hagyományokról.

-Miből állnak egy teológus mindennapjai?

-Minden hétköznap 7:45-kor indul a nap a reggeli précessel (áhítattal), amelyet a harmad-, negyed-, ötöd-, illetve hatodéves teológusok tartanak meg. Ez tart negyed órát, ezt követően pedig általában 8:15-kor kezdődnek az órák, melyek időtartama másfél óra. Vannak olyan napok, amelyek  zsúfoltabbak, illetve vannak amelyek lazábbak.

Vannak különböző programlehetőségek is, melyeket a teológusok maguk között szerveznek meg. Ilyen például az imaközösség, amelyre egy héten egyszer kerül sor. Ez egy elcsendesedésre való lehetőség, amelyen közösen dicsőítjük Istent, illetve mindig van egy rövid áhítat vagy imaséta, vagy pedig valami ehhez hasonló.

Továbbá vannak sportlehetőségek is, mint például: foci, kézilabda vagy röpi. Délután szintén précessel zárunk, amelyet az első- és másodév tart meg.

Hétvégenként pedig, a város adottságainak köszönhetően, a teológusnak van lehetősége a kikapcsolódásra, szórakozásra, illetve az intézményen kívüli programokra is. És persze ne felejtsük el a vasárnap délelőtti akadémiai istentiszteletet sem, amelyen tanáraink, professzoraink szolgálnak és hirdetik Isten Igéjét.

Tapasztalataim szerint egy teológus soha nem tudja elmondani azt, hogy unatkozik, mivel mindig van valami, amivel lekötheti magát.

-Nyáron milyen kötelező programjaitok vannak?

-Tudtommal a minimális szolgálatok száma négy, azonban ennél sokkal több leheőség van a szolgálatra, akár a helyi gyülekezetben, akár más gyülekezetekben, ha egy lelkész esetleg felkér a szolgálatra vagy a  helyettesítésre. A szolgálatba bele tartozhat egy biblia-, vagy kátéóra megtartása, úrvacsoraosztás, vasárnap délelőtti vagy délutáni istentisztelet, áhítat vagy akár a tábori szolgálat is.

-Hányadik évet fogod kezdeni? Hányan vagytok összesen az évfolyamon és ebből hányan királyhágómellékiek?

-Idén fogom kezdeni a másodévet. Az évfolyamon összesen huszonkilencen vagyunk, ebből heten vagyunk királyhágómellékiek, tizenhaton az erdélyi kerületből, négy unitárius, illetve két evangélikus.

-A nagykárolyi egyházmegyéből most hány teológus tanul Kolozsváron?

-Tudtommal jelenleg négy teológus tartozik a nagykárolyi egyházmegyéhez, azonban előfordulhat, hogy ismereteim tévesek.

Sebestyén Elek Előd