„Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született.” (Jn 9,2)

„Jaj, jaj, Uram, bocsátsd meg minden vétkemet…” – szoktuk sóhajtozni, amikor valami nagy fájdalommal járó betegségünk van. Úgy mondjuk ezt, mintha ha valami bűnünk megbocsátásával a betegséget is levennék rólunk. És tényleg, vajon valamit vétkeztünk, hogy betegek lettünk? Vagy az elődeink miatt van rajtunk a betegség?

Sokszor a betegséget büntetésként értelmezzük. Az Ószövetségben is találkozunk súlyos betegséget hordozó emberrel, Jóbbal. A betegséget azonban nem Isten bocsátotta rá, hanem az a Sátán próbára tevő tervének volt a része. Jób azonban hűséggel kiállta a próbatételt. Itt, ebben az újszövetségi történetben a tanítványok mikor meglátják a vak embert, megkérdezik Jézustól: „ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?” (2. vers) A tanítványok is összefüggésben látják a bűnt és a betegséget. Jézus pedig nagyon egyszerűen és érthetően megadta erre a feleletet: „sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.” (3. vers) Ámen!

Imádság: Gondviselő, jó Atyám! Köszönöm, hogy oltalmadban hordozod sorsomat. Imáimban viszek ma teeléd minden beteget. Különösen azokat, akikről az orvosok már lemondtak, s immár a Te kegyelmedbe és jóságodba bízva telnek mindennapjaik. Gyógyító szereteteddel öleld át őket! Ámen!

Sebestyén Elek Előd