Turgyán Ilona: Virágok
Sokat foglalkoztat ez a gondolat,
a virágnevek nekünk mit mondanak?
Megpróbálom kitalálni, törjük a fejünk,
Mit is mondanak nekünk a nevük?
A hóvirág a serénység szimbóluma,
Sietve bújik ki a fagyos föld alól februárban.
Az ibolya szerényen illatozik a bokor tövén,
A jácint és a nárcisz irigykedik is ezért,
Nincs miért, mert illatoznak ők is,
Majd az orgona bontja ki virágát,
Fehérben vagy lilán pompázik az ágán.
A labdarózsa valóban hasonlít nevére,
Olyan mint egy teniszlabda, csak fehérben.
Közben nyílik az árvácska, illik rá a neve
Nem is találod őt csak a temetőben.
A nefelejcs gyönyörű kék színével,
Küldd el kedvesednek, hogy soha se felejtsen el.
Nézd a rózsakertben a rózsa, hogy ágál
A rózsakertben akár egy királylány.
Majd a viola tarka színével
Egy gyönyörű, felejthetetlen lányra emlékeztet.
Később a czinia, forgácsvirág vagy mennyországkulcs,
Látod hány neve van? S a virágja is dús,
Lehet valóban mennyországba vezet,
De kulcsformára nem emlékeztet.
Ősszel nyítik az őszirózsa, színe káprázatos,
Igaz illatozni nem nagyon szokott,
Mégis ha letépsz pár szálat
Igen szépen mutat egy vázában.
A krizantémot úgy hívják,
Hogy halottak virága
Nem is nyítik máskor csak halottak napjára.
Sokat felsoroltam a virágok közül,
De kedvenceimre sor, mégcsak most kerül.
Tudod, nekem a vadvirág mindennél kedvesebb.
Lehet, sokan nem értenek velem ezért egyet.
Ha kisétálsz egy vadvirágos rétre,
Észreveszed, hogy káprázik a szemed,
A kerti virágot ott mind felleled,
Vadon nőve nem érintve mástól,
Csak az esőcsepptől és a napsugártól.
Óvjad, védjed te is ameddig csak lehet,
Mert addig van élet, míg virítanak ezek!
Hozzászólás