Herdeán Gyöngyi nagyvárad-újvárosi lelkipásztor a Jn 4 alapján az empátiával megélt élet fontosságára hívta fel a figyelmet, és az emberek felé történő nyitásra buzdította a népes gyülekezetet, amely színültig megtöltötte az ódon istenházát. Ezután a debreceni Kollégiumi Kántus énekes szolgálata következett: az ige énekelt hirdetése. A kálvinista Rómából érkezett énekkar liturgikus időutazásra vitte a jelenlevőket: a középkori egyház énekes örökségétől a reformáció századának magyar és nemzetközi vonatkozású értékein keresztül a barokk, a romantikus és a kortárs ének-zene remekműveit szólaltatták meg. Nem okoztak csalódást: a Kántus méltán válhatott a Kárpát-medence leghíresebb református kórusává, hiszen nemcsak a múltja tekintélyes (276 éve folyamatosan fennáll) – a jelen legalább annyira ígéretes, mint az eddig megtett út Maróthitól Berkesi Sándorig. A Kántus értékálló. Nem lehet nem szeretni őket. Még a klasszikus zenétől idegenkedő réteg is megszelídül a tiszta hangzás és a keresztyénség zenekultúráját széles spektrumban megjelenítő énekkari művek igényes megszólaltatásának káprázatában, öreg és fiatal egyaránt lebilincselve hallgatja Berkesi Sándor karnagy felvezető gondolatait, amelyekkel a gyülekezet minden tagja beavatottá válik az éppen felcsendülő ének titkaiba. Sőt, ennél is maradandóbb élménnyel gazdagodtunk: két alkalommal az egész gyülekezet bekapcsolódott az éneklésbe, és együtt énekelt a Berkesi Sándor Liszt- és Magyar Örökség-díjas karnagy, ill. Marczi Ernő másodkarnagy által vezényelt Kántussal.

Alulírott két pozitív üzenetet fogalmazott meg az istentisztelet után: először, a Kántus jelenléte és szolgálata egyházmegyénkben azt jelenti, hogy 25 évvel a rendszerváltást követően az egyházzenében is „megnyíltak a határok”, és a Nagykárolyi Egyházmegye is részese kíván lenni annak az ébredésnek, amely a szívvel és értelemmel megélt istentiszteletre (Kálvin) ösztönzi a református híveket. Másodszor pedig, bebizonyosodott, hogy a vidéki gyülekezetekben nagy az érdeklődés a minőségi zenei szolgálat iránt, ezért ezek a közösségek is kezdeményezhetnek olyan spirituális feltöltődést nyújtó istentiszteleti alkalmakat, mint most az érszentkirályi, ami úgy igeszerű, hogy közben a szakmai nívó is igen magas. A debreceni Kántus a maga Istentől nyert elhivatottságával ehhez úgy járul hozzá, hogy ígéretet tettek: a jövőben gyakrabban ejtik útba a partiumi településeket az énekelt igével. Illesse köszönet a házigazda lelkipásztort, Nagy Tibort a példamutató kezdeményezésért, valamint az érszentkirályi gyülekezet tagjait, akik a meghívottak ellátásáról gondoskodtak!