XVI-XVII. SZÁZAD

A településre az első református lelkipásztor 1590-ben érkezett. Ekkorra már az egész falu kálvinista volt. A falu egykori katolikus temploma és a hozzátartozó ingatlanok a református egyház kezébe kerültek át, amit egészen 1719-ig használt is a gyülekezet. Ettől az esztendőtől változás következett be a helybéliek életében. Az Úr házát gróf Károlyi Sándor a hívektől a megcsappant lélekszám miatt elvette és a folyamatosan betelepített sváb származású katolikusoknak adta át. Így a gyülekezet évtizedekig templom nélkül maradt.

Kedvező változást az 1767-es év hozott. A falu ismét új lelkipásztort kapott Székely Mihály személyében. Ez az esztendő azért is bír nagy jelentőséggel a reformátusok életében, mert ekkor sikerült kedvezményesen egy telket vásárolni Bagossy Mártontól 100 forintért, azzal a szándékkal, hogy később egy templomot és egy parókiát épít a gyülekezet. Ám nem nagyon gyűlhetett a pénz, mert az építésre még nagyon sokat kellett várni. A következő nagyobb adomány 1770-re esett, amikor a templomépítés céljára 50 forintot adott az egyházkerület. A császárnő engedélyére is sokáig hiába vártak a kaplonyiak. Mária Terézia uralkodása alatt ugyanis az “egy állam, egy vallás”- eszméjétől vezetett államtanács mindent elkövetett azért, hogy túlságosan a protestánsok meg ne erősödjenek. Mária Terézia fia, II. József uralkodásának ideje alatt azonban megváltozott az udvar valláspolitikája. Ő 1781-ben egy türelmi rendeletet adott ki, amely a protestánsoknak szabad vallásgyakorlatot engedélyezett mindazokon a helyeken, ahol legalább 100 (később márcsak 50) családjuk együtt él. Sőt, nekik a templomépítést is megengedte, azzal a kikötéssel, hogy a templom főbejárata nem nyílhat az utcára és a templomnak nem lehet tornya. 1781-ben új lelkipásztor jött a faluba: Túri Ferenc. Reá hárult az a feladat, hogy elődei vetését learassa. Három évre volt szüksége ahhoz, hogy a templomépítéshez még szükséges anyagiakat összegyűjtse. 1784-ben készült el a fából készített és náddal fedett, kényelmes Isten háza. A Túri után következő lelkipásztorokról annyit tudunk, hogy aránylag rövid ideig voltak itt.

XIX. SZÁZAD

Jelentős még Szoboszlai István neve, akiről azt írja az 1822-es esperesi jelentés, hogy “tiszta- ember, aki rendszeresen készül és tanul. Ő tanítja az iskolában mind a fiúkat, mind a lányokat”. Szoboszlai Istvánt nemcsak azért zárták a szívükbe a kaplonyi atyafiak, mert 18 évig működött példásan az egyházközségben, hanem azért is, mert az ő nevéhez fűződik az új református templom felépítése. A templomépítésre azért volt szükség, mert az előbbi nagyon gyenge alapokon állott. Azonkívül a hívek száma is annyira meggyarapodott, hogy a kicsi vályogtemplom már nem tudta magába fogadni az istentiszteletekre összegyűlteket. Az 1822-es esperesi tudósítás 224 református vallású hívőt említ ekkor. 1823-ban fogtak hozzá a munkához. Az egyházközség gondnoka Tsobi Mihály volt. A templom méretei is megnőttek: 10 méter hosszú, 5 méter széles és ugyanennyi magas lett. Három ablakkal és egy ajtóval látták el. Kívülről is jól mutathatott a csupa fehérre meszelt, minden felírást nélkülöző, fazsindellyel fedett templom a maga 8 méter magas tornyával.
Az 1848-as forradalom eseményei nagyon megtizedelték a falu magyar lakosságának lélekszámát. Ám más probléma is akadt bőven: új temetőre volt szükség. A parókia épülete sem felelhetett már meg rendeltetési céljának, mert egy évre rá a presbitérium arra kéri fel a főgondnokot Reök Pált, hogy forduljon gróf Károlyi Györgyhöz egy új parókia vásárlásához szükséges engedély megszerzése ügyében. Az új temető területét Reök Pál, földbirtokos adományozta a falunak a Kálmánd felőli oldalon. A falu felőli részt a reformátusoknak, míg a Kálmánd felőli részt a katolikusoknak ajánlotta fel.

Új kezdetre került sor Kováts Lajos György (1851-1858) lelkész ideje alatt is. A templom felújítására 1858-ban került sor, amit kiszélesítettek 12 m hosszúra és 6,50 m szélesre. Reök Pál ajándéka az a szószék, amelyet 1870-ben készítettek, és amelyhez a börvelyi egyházközség 1877-ben egy faragott koronát ajándékozott. Tukacs Lajos (1876-1883) és Kiss Lajos (1883-1893) idején építették újjá az eklézsia parókiáját. Az épület 24 m hosszú, 6 m széles, tornáca 8 méteres lett.

XX. SZÁZAD

Szabó Menyhért (1894-1915) 21 évet szolgálta a közösséget. Ám korántsem volt könnyű dolga. A nyáj egyre fogyott, és gazdaságilag is egyre gyengébben állt az egyházközség. Bár a hívei közadakozási készsége még ebben a háború előtti időszakban is töretlen volt, mégis egy ilyen kis létszámú közösség számára (kb. 270) minden nagyobb beruházás óriási áldozatott jelentett. Ők mégis több dolognak nekikezdtek. Új karzatot építettek 1904-ben. A kis orgona 1912-ben készült a debreceni Kerékgyártó István orgonakészítő műhelyében. Az 1914-es nagy világégés nemcsak számos fiát vitte el, de a papi lak és iskola pénzét is felemésztette. Az új lelkész 1916-ban érkezett meg Szabó Lajos személyében. Ő mint helyettes lelkész nem sokáig maradt. Gyülekezete erejéből csak annyira futotta, hogy segélyalapot létesített, amelynek bevételéből szegényeiről és árváiról igyekezett gondoskodni. Utóda Ludman Lajos volt. Ami a lelkészt leginkább izgatta az az iskola volt. Mikor látta, hogy az eklézsia nem tud megbirkózni a kiadásokkal, beterjesztette a népiskola segély iránti kérvényt. A közösség kálváriája még nem ért véget: 1917. november. 2-án elrekviálták a temploma kisebbik harangját. Az 1922-ben fazsindellyel fedték be a templomot, és ugyanilyen tetőt kapott a torony is, amely abban az időben elég alacsony lehetett, mert az új torony ablakáig ért csupán, és egyszerű lapos, négyszögletű toronysisakja volt, csillaggal és zászlóval a tetején. A munkálatok befejeztével két új harang is került a toronyba. Az egyiket az “amerikás” Amaczi fivérek, a másikat pedig az egyházközség öntette. Ludmant Lovász Béla (1923-1951) követte. A gyülekezet nagy átalakítási munkálathoz fogott. 1939-ben a fazsindelyes tetőt kicserélték cserepesre, a tornyot 9 méterrel megemelték. Lovász tiszteletes úr után Asztalos Endre Zoltán következett (1951-1971). Az új lelkész 1957-ben egy új templom építésére vette rá a gyülekezetet. A hívek száma ekkorra 290-re volt tehető. A templom már nem volt képes helyet adni ennyi embernek. Volt azonban egy másik ok is, ami miatt új templom építése mellett határozta el magát a gyülekezet: a régi romlott állapota, valamint folyamatos süllyedése. Akkor az építőanyag egy részét megvásárolták. Az állami engedély is megérkezett, azonban mégsem fogtak hozzá az építéshez, mert a gyülekezetben szakadás támadt. Az anyag még 16 év után is ott hevert a szabad ég alatt felhasználatlanul. A régi templom mellett kardoskodók értékesíteni szerették volna a megvásárolt téglát, az új templom pártiak pedig megakadályozták azt. Asztalos tiszteletes tett, amit tehetett: 1968-ban a cseréptetőt bádogra cseréltette és kifestette a templom belsejét. Őt Fehér Sándor (1971-1984) követte. Fehér 1975-ben a templom külső renoválásának munkálatait vezette le, majd a tető és a torony következett. Ekkor a torony új csillagot kapott. 1977-ben nagy belső felújításra került sor. A falakat és a templom teljes bútorzatát világos színűre festették és a gyülekezet vásárolt a templomba egy 3 égős, 81 darabból álló villanycsillárt. Fehér Sándor után Oláh Tibor következett (1984-1992). Őt Genda Attila, majd Petkes György követte.

XXI. SZÁZAD

Petkes György  szolgálati ideje alatt fogtak neki az új templom felépítéséhez 1996-ban, melynek utolsó simításaival 2005-ben végeztek. Ebben az évben töltötte be a megüresedett lelkészi állást Sebestyén Elek Előd. Szolgálati ideje alatt a következő projektek valósultak meg:

– 2005-ben sor került az új énekeskönyv bevezetésére, a parókia tetőszerkezetének javítására, a tavaszi vihar által megtépázott gazdasági épület javítására, kút fúratására és a víz bevezetésére, fürdőszoba készítésre és a konyha csempézésére, a templomudvar jobb oldalán kerítéskészítésre, a templom kivilágítására, egyházmegyei kórustalálkozó szervezésére, továbbá adományt gyűjtöttek a székelyföldi árvízkárosultaknak

–  2006-ban új szőnyeget vásároltak a templomba, sor került a régi templom lebontására, a parókia nappalijának és a templom karzatának parkettezésére

– 2007-ben a gazdasági épület tetőszerkezetének javítására, a parókia körüli kerítés festésére, a parókia ablakainak és ajtóinak festésére, garázsépítésre, a gazdasági épület falainak renoválására, a templom előtt parkoló készítésre

– 2008-ban emlékműt készítettek a régi templom helyére és sor került a templom elektromos fűtésrendszerének kiépítésre, ami mellett az akkori presbitérium határozott

– 2009-ben kutat fúrattak a templom mellé, honlapot készítettek az egyházközségnek

 – 2011-ben kerítésjavításra került sor a temetőben, felújították az imatermet, sor került az ablakcserére, a padló és falfestésre, továbbá új kerítést készítettek a parókiaudvar jobb oldalán

– 2012-ben két cserépkályhát készíttettek a parókiára, sor került a parókia szobáinak hálózására, festésére, padlószigetelésére és parkettezésére, a gazdasági épület újradeszkázására, a parókia első felében az elektromos hálózat cseréjére, kútfúratásra a temetőben, melynek költségeit Kopányi Tibor állta, adományt gyűjtöttek a ravatalozó hűtőberendezéséhez, új kerítést készítettek a parókiaudvar bal oldalán

– 2013-ban új kapukat készítettek az udvarra, adományt gyűjtöttek a tűzkárosultaknak, sor került a parókia hátsó részén is a hőszigetelt ajtók és ablakok cseréjére

– évről-évre sikeres imaheteket és Vakációs Bibliaheteket tartottak, továbbá családórákat, kirándulásokat és kerékpárutakat a gyerekeknek.

2014-ben az egyházközség 201 lelket számlál. Amint a tudósításokból kiderül a kaplonyi reformátusok mindig szerették az egyházukat. Sokszor szűkös körülmények között fogtak neki, ám akkor is nekifogtak egy-egy újabb terv kivitelezéséhez. Munkakedvűket semmi meg nem törte, ennek csodásnyítéka az az impozáns templom elkészítése, mely a Partiumnak egyik legszebb szent hajléka.                                                                                                        A régi templomban az utolsó istentiszteletre 2006. február 26-án került sor.

Itt szolgáló lelkipásztorok névsora:

1. Batizi Mihály (1590-1595)
2. –
3. –
4. Endrédi Péter (1650 → )
5. Erdődi Mihály (1700-1703)
6. – (1745-1767)
7. Székely Mihály (1767 – 1768)
8. Harsányi István (1768-1770)
9. Porcsalmi László (1770-1771)
10. Szabó Mihály (1771-1772)
11. Dóczi Ferenc (1772-1773)
12. Dóczi Dániel (1774-1775)
13. Sallai András (1774-1775)
14. Madgyesi György (1775-1776)
15. Betsei István (1776-1781)
16. Túri Ferenc (1781-1785)
17. Pesti József (1785-1786)
18. Rákosi Márton (1786-1789)
19. Somodi Ferenc Mihály (1789-1795)
20. Baxa György (1795-1796)
21. Dóczi Ferenc (1796-1802)
22. Vásárhelyi József (1802-1807)
23. Portshalmi József László (1807-1809)
24. Parlagi Pál (1809-1812)
25. Abai Nagy György (1812-1814)
26. Szoboszlai István (1814-1832)
27. Pasnaróczki József (1832-1838)
28. Kerekes Ferenc (1838-1841)
29. Peleskei Pál (1841-1845)
30. Mészáros Mihály (1845-1849)
31. Kézi Pál (1849-1851)
32. Kováts Lajos György (1851-1858)
33. Kozma Pál (1858-1876)
34. Tukacs Lajos (1876-1883)
35. Kis Lajos (1883-1893)
36. Szigethy Gyula (1893-1894)
37. Szabó Menyhért (1894-1916)
38. Szabó Lajos (1916)
39. Ludmán Lajos (1916-1923)
40. Lovász Béla (1923-1951)
41. Asztalos Endre Zoltán (1951-1971)
42. Fehér Sándor (1971-1984)
43. Oláh Tibor (1984-1992)
44. Genda Attila (1992-1993)
45. Petkes György (1995-2004)
46. Sebestyén Elek Előd (2005-2014)