“Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem”.  (Jel 3,20)

Kedves Testvéreim! Nem egy megszokott karácsonyi igerészletet választottam, inkább első hallásra adventi üzenetnek tűnik. Az az igazság, hogy nem is lehet valójában elválasztani adventet a karácsonytól, hiszen addig, amíg advent a várakozás, az Isten és ember folyamatos egymás felé való közeledésének az ideje, addig a karácsonyban a találkozás már megtörténik, az ígéret beteljesült. A Biblia legutolsó könyvében, a Jelenések könyvében itt az a Jézus mutatkozik be nekünk, aki ma is keresi az emberrel a közösséget, aki ismét befogadásra vár. Ez azért érdekes, mert az első karácsony alkalmával egyértelműen azzal a szomorú ténnyel találkozunk, hogy Őt nem fogadta be senki. Nem volt helye neki egyetlen betlehemi vendégfogadó háznál sem. Akik a betlehemi vendégfogadó hajlékok tulajdonosai voltak, mind elszalasztották annak lehetőségét, hogy náluk szülessen meg a világ Megváltója. Sokan ma is még mindig elszalasztják a lehetőséget. Nem nyitnak ajtót. Nem ragadják meg Jézus születésének valóságát, pedig a betlehemi csoda még most is megtörténhet, mert Isten ma is belépést, bebocsáttatást kér az életünkbe, és beszél hozzánk. Megszólít bennünket a Biblia szavain, a nemsoká felcsendülő karácsonyi énekek, az igehirdetéseken keresztül. Megérintheti a szívünket a születéstörténetet elolvasva… Az élet túlterhelt. A te életed is túl van terhelve. Egy közismert keresztyén gondolkodó, Max Lucado idevágó szavai jutnak eszembe: a menny tudja jól, hogy több van a válladon, mint amit elhordozhatnál. Mivel a menny látja mindezt, Jézus nem a teendők listájával terhel téged, hanem annak a listáját tárja eléd, hogy Ő mit tett meg és mit fog tenni érted. A halálod? Legyőzettetett. Bűneid? Meg vannak bocsátva. Félelmeid? Ő bátorsággal fog felruházni téged. Kérdéseid? Ő vezetni fog téged. Jézus sohasem tesz még hozzá a terheinkhez, hanem sokkal inkább könnyít rajtuk. „Már túl késő…” – mondod, talán. Ne feledd, sohasem késő Krisztus számára. Sohasem vagy túl idős, sohasem lehetsz túl nagy káoszban, vagy túl kiégett. Igen, kedves testvéreim, sohasem késő Krisztushoz fordulni segítségért. Nem lehet túl nagy a bűneink halma, vagy túl hosszú a tévedéseink listája. Mintha ez ünnepen valaki kopogtatna szíved ajtaján. Jól érzed: Ő bizony Jézus. Ő áll kívül, Ő vár a bebocsátásra. Neked csak meg kell nyitnod azt a bizonyos ajtót. Tedd meg ezt az idei ünnepen is! Ámen.