Méltó ünnepséggel zárta a reformáció 500. és a Magyar Református Egyház fennállásának 450. évfrodulóját a Nagykárolyi Református Egyházmegye, ugyanis december 2-án, szombat délelőtt emléktáblát lepleztek le az épülő nagykárolyi református óvodánál, továbbá emlékoszlopot állítottak Károli Gáspár bibliafordító tiszteletére.

Régi vágya vált valóra a nagykárolyi reformátusságnak azzal, hogy immár a város központjában egy emlékmű hirdeti a település nagy szülöttének, Károli Gáspárnak az emlékét. Ő fordította elsőként magyar nyelvre a teljes Bibliát, s ezáltal meghatározó szerepet játszott a magyar nyelv alakulásában is.  Méltán büszke lehet a város neves szülöttére, hiszen amint azt Kovács Jenő polgármester is megemlítette, bárhol járunk a Kárpát-medencében, Károli Gáspár révén mindenki hallott már Nagykárolyról. Büszkén mesélt arról, hogy nem egy hivalkodó, hanem egy hiánypótló emlékművel gazdagodott a város, ami alázattal hirdeti a központon átutazóknak a reformátusok jelenlétét. A város régi főterén elhelyezett emlékoszlop tetején egy Szentírás látható, az oldalán pedig Bíró Lajos mátészalkai szobrászművész a bibliafordítóról alkotott domborműve. Az emlékoszlop állítást a Nagykárolyi Református Egyházmegye, Nagykároly Önkormányzata és a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület támogatta.

Az átadó ünnepségen Csűry István püspök elmondta: nincs annál nagyobb öröm, mint ott állni azon a földön, ahol Károli Gáspár megszületett. Érdemes a múltra visszagondolni, s a szívünkben hordozni, amit őáltala kaptunk. Érdemes visszagondolni Isten szeretetére, és visszagondolni arra, hogy az Úr megáldotta népét. Úgy kell visszagondolni, hogy máris a holnapot próbáljuk megtervezni, s a holnapról igyekezzünk néhány nagyon fontos gondolatot megfogalmazni magunknak.  Így tett Károli Gáspár is akkor, amikor lefordította magyar nyelvre a Bibliát, s bizonyára átjárta a szívét az a gondolat, hogy micsoda lehetőséget adott neki Isten azáltal, hogy közvetítheti és tolmácsolhatja azt, ami minden ember életének a központja kell legyen.

Pataki Csaba emlékeztetett arra, hogy ennek a térségnek nem a halott kövek az értékei, hanem az emberek. “Egy óvoda alapkövét tettük ma le, és én hiszem azt, hogy pár száz év múlva ugyanilyen ékes, magyar nyelven szólalnak majd meg az utódok. A reformátorok több száz évvel ezelőtt sokkal nehezebb körülmények között alkottak olyan dolgokat, melyeket az idő vasfoga évszázadok során sem tudott kikezdeni, hisz itt vagyunk, és itt is maradunk” – fogalmazott a politikus.

Tolnay István esperes hangoztatta: legyen Istené a dicsőség azért, hogy sort kerülhetett erre a kettős ünnepségre. Az adventi időszakban, karácsonyhoz készülődve a figyelmet arra kincsre hívta fel, amit Károli Gáspár hagyott ránk. Nyomatékosította, hogy a Szentírást nem szabad a könyvespolcokon porosodni hagyni, hanem annak rendszeres olvasása által, igaz hitből kell élni.

Illyés Sándor evangélikus lelkész Károli Gáspár több éves kitartó munkáját méltatva, szintén a Szentírás rendszeres olvasására buzdította a hallgatóságot, ugyanakkor mindenkit arra biztatott, hogy bátran hordja magával a Bibliát a templomba, ahogy az még nagyszüleink számára teljesen természetes volt, s ha így teszünk, akkor lesz jövendőnk és lesz megmaradásunk.

Fülöp István, a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke rámutatott arra, hogy a kegyelem az, ami a történelem során eltörölte mindazt, ami korábban lehetetlen volt. Példákat sorolt fel arról, hogy mennyi minden tűnt lehetetlennek régebben térségünkben is, ami ma már lehetséges. A hívő embernek mindig tudnia kell, hogy Istennel minden lehetséges.

Az ünnepet a nagykárolyi Pro Ecclesia és a Canticum Novum egyesített énekkar szolgálata, valamint Sălcudean Levente szavalata tette felemelőbbé. A mélyen szántó ünnepi szónoklatok elhangzását követően az emlékoszlopot Csűry István püspök, Fülöp István (a Mátészalkai Járási  Hivatal vezetője) és Kovács Jenő polgármester leplezték le, majd koszorúzással zárult az ünnepség.