Az egyházi életbe való betagolódásnak már gyermekkorban el kell kezdődnie. Sokat segít ebben az iskolai vallásoktatás is, ahol a gyermekek megismerkednek a Biblia tanításával és egyházi énekeinkkel. Csáki Kovács Mária börvelyi vallástanárt kérdeztük a vallásoktatás aktuális helyzetéről és lehetőségeiről.

 – Mi az iskolai vallásoktatás helyzete jelenleg?

– Az utóbbi években változások történtek a vallástanítás helyzetét illetően.  A tanulók beiratkozási kérvénye tartalmaz egy olyan kitételt, melyben a szülőnek el kell döntenie, hogy igényli-e gyermeke számára a vallásórát, avagy nem kíván ezzel a lehetőséggel élni.  Istennek hála, az én iskolámban és általában a falusi iskolákban a szülők érzik a vallásos nevelés szükségét és fontosságát, egyetlen szülő sem utasította el. Istenbe vetett hitük, gyülekezetük és őseink hagyománya iránti tiszteletük arra ösztönözte őket, hogy ne fosszák meg gyermekeiket a Szentírás tanulmányozásától.

– Milyen lecketerv szerint zajlik az oktatás a O-IV. és az V-VIII. osztályban?

– A lecketervek az egységes, országosan kiadott, korosztályokra lebontott tanterv alapján készülnek, melyet gyakorlati és elméleti szakemberek, teológusok és vallástanárok állítanak össze, a gyermek életkori sajátosságait figyelembe véve. Legfontosabb segédeszközünk a Szentírás és a Református Énekeskönyv, de a kicsik számára tankönyvek is készültek.

– A vallásórákon mennyire sikerül a bibliaismeret átadásán kívül a hitre nevelés?

– Természetesen a vallástanárnak az elsődleges célja gyermekekből jó keresztyéneket nevelni, akik, ha kikerülnek az iskola padjából, Jézus tanítására alapozva éljék az életüket, merjenek bizonyságot tenni Megváltójukról beszédben, példamutatásban. Ehhez szükségük  van bibliaismeretre, bibliai történetekre, tanításokra, követendő egyháztörténelmi példaképekre. A vallástanítást nem lehet szigorú, megbonthatatlan keretek közé szorítani. Egy váratlan esemény, megválaszolandó kérdés arra késztetheti a vallástanárt, hogy eltérjen az adott témától és más bibliai történet vagy tanítás segítségével választ adjon, az őket foglalkoztató problémára vagy mutassa meg a helyes utat.

– Lehet-e a vallásórákon motiválni a gyermekeket arra, hogy aktívabban vegyenek részt a templomlátogatásban is?

– Ez igen komoly probléma minden gyülekezetben.  Sajnos nem csupán a lelkészeken és vallástanárokon múlik a gyermekek templomlátogatása. A vallástanár ösztönözheti, jutalmazhatja a rendszeresen templomba járókat. Talán eddig számomra ez bizonyult a legsikeresebb módszernek. A szülők személyes példáját követik gyakran a gyermekek is . Amennyiben azok sem vesznek részt az istentiszteleteken, a gyermek sem érzi annak szükségét. Természetesen, egyre gyakrabban, ellenkező, jó példákkal is találkozunk.

– Mennyire fontos a vallástanárok és lelkészek együttműködése a gyermekek nevelésében? Milyen tevékenységben tudnak például együtt dolgozni?

– Mivel az iskolában is tevékenykedünk, folyamatosan törekednünk kell arra, hegy e két intézmény és annak vezetői jó viszonyt ápoljanak egymással. Nálunk például hosszú évek óta hagyomány, hogy egyházi ünnepeinken tanulók, diákok testületileg részt vesznek a délelőtti istentiszteleten.

Fontos az összhang, együtt kell „lüktetnünk” a gyülekezet életével. A közösségtől elzárkózva nem lehet eredményesen szolgálni Istent. A lelkipásztor és a vallástanár segítik egymás munkáját, követik a gyermekek lelki fejlődését, Mindkettőjüknek megvan a saját feladatköre, melyet el kell fogadni és tiszteletben kell tartani. Szükség van az egymást erősítő közös imákra, a hitet építő közös beszélgetésekre. Az ünnepi műsorok megszervezése (reformáció emlékünnepe, karácsony, anyák napja stb.), a nyári bibliatáborok, a különböző egyházi rendezvények megszervezése, kitűnő lehetőséget nyújtanak a közös munkára.