Közös összefogással újították fel az érhatvani református templomot, melynek csupán egyetlen híve van. A templomrenoválás fő támogatója Moldovan Cristian tasnádi vállalkozó volt. A vasárnap tartott hálaadó istentiszteleten zsúfolásig megtelt az ékszerdoboz szépségű templom.

Szép számmal érkeztek a felemelő eseményre a környező településekről reformátusok és más felekezetűek is. Az istentiszteleten nagytiszteletű Nagy Sándor esperes prédikált. Az alapigét a Királyok második könyvéből olvasta, melyből kiderült, hogy Elizeus prófétának lélekre volt szüksége. Ma is az Ige hirdetőinek, a presbitereknek, és mindenkinek, aki az Urat szolgálja nagy lélekre van szüksége. „Nagy lélekre volt szükség azok részéről, akik áldoztak arra, hogy ez a kicsi templom ilyen szépen megújuljon. Hálásak vagyunk azokért, akik áldoztak rá, és azokért is, akik ma eljöttek ide, hogy bátorítsuk egymást. Lélekben ma együtt vagyunk azokkal is, akik valamikor azért imádkoztak, hogy ez a templom felépüljön és álljon. Azokkal, akik immár a mennyből figyelnek ránk. Az összetartozás, a közös imádkozás az, ami előbbre visz bennünket nemzeti és felekezeti hovatartozástól függetlenül. A széthúzás, a nagyratartás gyengévé tesz” – szólt a hívekhez az esperes.

Paniti Zoltán beszolgáló lelkész köszöntötte a megjelenteket, majd elmondta: a tavaly még kevésbé láttak arra esélyt, hogy Érhatvanban hálaadó istentisztelet lesz. Isten azonban úgy akarta, hogy ez a templomfelújítás megtörténjen. Elmesélte, hogy a nyolcvanas években az istenháza annyira rossz állapotban volt, hogy a teteje is beomlott, kerítés sem védte, és jószág járt be a templomba. Akkor az érszodorói reformátusokkal közösen fedték azt be, s igyekeztek megőrizni az utókor számára. Különösen nagy öröm számára, hogy annyi évtized elteltével, ma ilyen szép állapotban látja Isten szentházát. „Az ég felé emelkedő torony arra mutat, hogy érték a templom, s a legnagyobb érték, aki fent van: Isten” – fogalmazott a tevékeny lelkipásztor, akinek szorgalmából nemrégiben az érszodorói templomban tartottak hálaadó ünnepséget.

A templomrenoválás fő mozgató ereje Lukács Sándor volt, aki évek óta szívén viseli a Tasnádszántó környéki elöregedő templomok sorsát. A felújítás fő anyagi támogatója Moldovan Cristian tasnádi vállalkozó volt. Ugyanakkor kiemelkedő segítséggel támogatta az ügyet: Czier Tibor, Deák Gyula, Pop Gheorghe, Mogyorósi Erzsébet, a tasnádszántói presbitérium, Érkávás Helyi Tanácsa, és számos római katolikus és ortodox vallású segítőkész ember. Ők nemcsak a templom felújításáról gondoskodtak, de új kerítést is készítettek a templom köré. Ugyanakkor ízlésesen kialakított virágágyások és tuják díszítik a gyönyörű templom udvarát, amit sok nagylélekszámú közösség is megirigyelne. A templom rendbetétele is bizonyítéka annak a békés együttélésnek és segítőkészségnek, ami a Tasnád környéki embereket jellemzi.

A hálaadó istentisztelet ünnepi hangulatát fokozta a Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközség énekkarának szolgálata, Paniti Eszter lelkipásztornő erre az alaklomra írt költeménye, valamint a lelkipásztorok igei köszöntői.

A Nagykárolyi Református Egyházmegyében az utóbbi két évben több kis létszámú, vagy éppen lélek nélkül maradt templomot újítottak fel, így: Berében, Csomaközön, Érhatvanban, Érszodorón és Krasznacégényben. Amint arról Nagy Sándor esperes korábban nyilatkozott, fontos célkitűzése, hogy az egyházmegyében a legkisebbekre és leggyengébbekre is odafigyeljenek, és ne érezzék ezek a közösségek elhagyatottaknak magukat. Bár több elöregedő gyülekezet található az egyházmegye területén, mégis elmondható, hogy tevékeny élet zajlik ezekben a közösségekben is. A templomokat pedig igyekeznek karbantartani és megmenteni az utókor számára.