Könnyen születnek tervek és gyúl lelkesedés az emberek szívében. Ám amikor a zsebüket is érinti egy ügynek a megvalósítása, mindjárt megváltozik sokak hozzáállása. Egy új templom építése nem kis terhekkel jár, viszont aki részese lehet, az büszkén állhat meg Isten és emberek előtt. Egy templom építése nem csupán téglák sokaságának egymásra helyezése. Közösségépítés és hálaáldozat az Úr előtt. Dallos Lászlót, a Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközség gondnokát kérdeztük az új templom építésének hátteréről.

– A gyülekezet részéről milyen hozzáállás tapasztalható?

– Azok az emberek, akik már évek óta komolyan vették a templomépítést, ugyanúgy pozitívan állnak most is hozzá. Meggyőzni a közömbösöket nagyon nehéz. Ők nem járulnak hozzá az építkezéshez. Ritka az, aki közben meggondolja magát és adakozik.

– Mi lehet ennek az oka? Talán kényelmessé teszi a közösséget az, hogy van egy templom, ahova járhat?

– Nem.  Meglátásom szerint a gyülekezet szegényebb rétegéről van szó. Aki tehetősebb, ritka, hogy ne adakozzon. Statisztikailag olyan 50-60 %-a fizeti a gyülekezetnek a fenntartó járulékot, és nagyjából 30%-a fizeti a templomépítéshez  a hozzájárulást, ami 65 lej/fő. Erre presbiteri határozat van, és az emberek meg kellene értsék, hogy kötelező ezt is kifizetni, ahogy ingatlan és egyéb adóikat is kérdés nélkül kiszokták fizetni. Mindenképp a nem templombajárókról van inkább szó.

A lelkipásztorunk amúgy abban reménykedik, hogyha sikerül újra beindítani a családlátogatást -különösen ha lesz segédlelkészünk is – akkor ezúton is népszerűsíteni fogja a templomépítés ügyét. Amint a visszajelzésekből kiderül, vannak olyanok is, akik még azt sem tudják, hogy már több mint két hónapja intenzív munka folyik a templomépítésen. A piac mellett épül gyakorlatilag a templom, és bár sokan megfordulnak azon a környéken, mégsem tudják, hogy épül. Meggondolatlanul kritikákat fogalmaznak meg, ami viszont rosszul esik azoknak, akik mindent megtesznek azért, hogy épüljön az istenháza.

– Az egyik magyarorzági városban úgy építették fel Isten szent házát, hogy az egyházközség csak akkor vált szét, amikor elkészült az új templom. Addig pedig a teljes közösség egyformán vette ki részét a templomépítés terhéből.  Egy városi református közösség életében nem lehet egyértelmű határokat vonni. Egyrészt a jelenlegi templom építéséhez a kertvárosiak ősei is ugyanúgy hozzájárultak. Másrészt jelenleg is nagy az átköltözés a városrészeken belül, mivel egy városi ember gyakrabban költözik, mint egy falusi. Harmadrészt pedig, ha a jövőt nézzük, a jelenlegi belvárosiak közül soknak az utóda lakhat majd a kertvárosi részen és fogja használni az új templomot.

– Igen. Amikor szétvált a két egyházközség, akkor született egy írásban is rögzített egyesség, miszerint közösen vállaljuk a teherviselést. Ugyanakkor arról is megállapodás született, hogy a másik egyházközség addig nem fog nagyobb jellegű beruházáshoz, amíg az új templom nem készül el. Természetesen, ha van olyan eset, mint amilyen például a régi nagytemplom 2006-os restaurálása volt, kivételt képezhet.