Szilágypér volt a házigazdája a Nagykárolyi Református Egyházmegye idei kórustalálkozójának. Kilenc énekkar bűvölte el a hallgatóságot. A templomot Istent dicsőítő, lélekmelengető dallamok töltötték be. A szilágypériak pedig igazi magyaros vendégszeretettel fogadták a kórustagokat.  

Az ünnepi esemény nt. Nagy Sándor esperes igehirdetésével kezdődött, aki a 34. zsoltár szavain keresztül szólt a gyülekezethez. A prédikációban rámutatott arra, hogy az ének is egyfajta imádság. Majd emlékeztetett arra, hogy évekkel ezelőtt az emberek munkaközben még dúdolgattak, énekeltek. A hétköznapokban is ott volt a magyar nép ajkán a templomi ének. A mai gyermekek már nem tudnak úgy énekelni mint őseik, amiért a szülők is felelősek. Az örökös hajtás miatt nem jut idő a közös éneklésre, de még a beszélgetésre sem. Arra buzdított, hogy rendszeresen dicsérjük énekkel az Urat. Köztudott, hogy vannak olyan fogyatékossággal élő embertársaink, akik fogyatékosságuk ellenére hangszeren tanulnak meg játszani. Érdekli őket a zene. Akkor pedig mi, akik egészségesek vagyunk, hallunk, beszélni tudunk, épek a testrészeink, még inkább kell dicsőítsük gondviselő  Atyánkat.

Az esemény főszervezője ifj. Geréb Miklós irinyi lelkipásztor, a nagykárolyi egyházmegye zenei előadója volt. Beszámolt arról, hogy az idén néhány újításra került sor. Célzott irányba kívánják a kórustalálkozót elmozdítani, azért, hogy az „új” református énekeskönyv minél szélesebb körben terjedjen. Az énekeskönyvről megjegyezte, hogy bár sokan tévhitben vannak, de ez az énekeskönyv már 1996 óta van használatban, ezért újnak már nem nevezhető.

Szabó Sándor, mint házigazda lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte: ahol az Urat együtt áldja egy közösség, az a hely megszentelődik. Azt kívánta, hogy legyen szent most is az a hely, ahol a kórusok együtt magasztalják az Urat. Majd a kórusok szolgálata következett, melyen csodálatos énekekkel örvendeztették meg a közönséget az ákosiak, bogdándiak, börvelyiek, Nagykároly-belvárosiak, Nagykároly-kertvárosiak, szaniszlóiak, szilágypériak, tasnádiak,  valamint a tasnádszántóiak és érszodóróiak közös kórusa.

Az énekkarok fellépését követően Kozma Gyula, a bihari egyházmegye zenei előadója tartott értékelő beszédet, melyben hasznos szakmai tanácsokkal látta el a hallgatóságot. Orosz Otília Valéria, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület zenei előadója bemutatta a Nagyváradon megjelent 2015-ös zenei kalendáriumot, amit a jelenlevők szíves figyelmébe ajánlott. A kalendáriumban olvasható tartalom az egyházkerület zenei életét mutatja be. Ugyanakkor mindenki figyelmébe ajánlotta a  nyáron Nagyváradon sorra kerülő három hetes kántorképző tanfolyamot is.

Az énekkarok seregszemléjét követően szeretetvendégségre hívták a helyiek a vendégeket. A szilágypéri énekkarnak több szempontból is kiemelkedő volt ez a nap, mivel az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Mindenki gazdagodott a kórustalálkozó által. Akik jelen voltak örömmel hallgatták végig a lélekhez szóló énekeket és találkoztak újra egymással. A nap végén pedig mindenki büszkén nyugtázhatta, hogy énekelni, kórustagnak lenni mégiscsak jó.