Turgyán Ilona: Nincs vége még a télnek
Ne gondold, hogy vége a télnek,
Mert ragyogón süt rád a nap
Még lesz részünk hóesésben
S lapátolhatjuk a havat.
Hiába dugta ki fejét a fagyos föld alól
A kis hóvirág már januárban
A tavasz még sokáig várat magára.
***
Reménykedj, mert az is eljön
Virágba borulnak a fák,
A szirmok lebegnek majd a szélben,
Mint hópelyhek a fagyos télben.
A rét mind smaragd a fényben
Úgy ragyog gyönyörű zöld színével,
Mikor szikrákat szór rá a napsugár.
***
Addig is a meleg szobában
Várd türelmesen a kikeletet.
Ne búslakodj, mert szép a tél
Légy boldog és örülj az életnek.
Szíved szeretetét, mely mint parázs
Hevíti fel egész lényedet,
Szórd szét és szépíts meg egy didergő életet.
Hozzászólás