Május éjszakáján kint az utcán állok,

Hallgatom a szép szerenádot.

Már nem a lányos háznál fúj a rezesbanda,

Csak a templomok előtt és a paplakban.

 

Valamikor ifjúságom idején

Minden május éjszakáján elment a legény

A kedves ablaka alá,

És énekével köszöntötte a szeretet lányt.

 

Májusfát is állítottak ezen az éjszakán,

Ajándékot, kendőt, zsebkendőt kötöttek rá.

A legény egész éjjel vigyázta a fát,

Nehogy ellopják szép ajándékát.

 

Sokszor megtréfálták a ház lakóját,

Teleszórták izikkel az udvarát,

Vagy a kaput vitték el jó messzire,

Vagy a szekeret tették fel a csűrre.

 

Reggel korán a gazda

Sietett ki az udvarra,

Megszemlélni van-e tréfa, vagy csak virág

Borítja be a kapu bejáratát?

 

Ha mindent rendben talált,

Felébresztette az anyát és leányt.

Az egész család büszke volt lányára,

És örömmel néztek fel a feldíszített fára.

 

Ez már mind a múlté,

Kihalt e szép szokás,

Pedig hány szeretőszívnek

Hiányzik egy kis bizonyítás.