Élet a végeken, avagy: a magyar éneknek üzenete van
2013 őszén egy nem mindennapi kezdeményezés látott napvilágot egyházmegyénk érmelléki szegletében: amikor Érendréd, Érdengeleg és Iriny az ifjúsági munka, ill. misszió közös megszervezését tűzte ki célul. Erdős Csaba (34) érendrédi, és Geréb Miklós (30) irinyi lelkipásztorral beszélgettünk, majd Barabás Boglárka (14) és Németi Andrea (18) fiatalok szólnak arról, mit jelent számukra az ifjúsági csoport.
– Mi hozta létre ezt a tulajdonképpeni „gyülekezeti szövetséget” az Érmelléken?
E. Cs.: Kizárólag az egyházmegye érmelléki csücskére leszűkítve tudni kell azt, hogy a fiatalságnak általában két kikapcsolódási lehetősége van: a Facebook és a kocsma, ahol a társadalom minden rétege képviselteti magát. A „kocsmakultúra” kiküszöbölése érdekében szükségét láttuk annak, hogy olyan alkalmat biztosítsunk fiataljaink számára, ahol együtt lehetnek, és a lelkiek terén is feltöltekezhetnek. Akár úgy is lehet tekinteni ezeket az együttléteket, mint ráhangolódást a vasárnapi lelki táplálkozásra. Van e mögött egy hátsó szándék is, mégpedig az, hogy a református leányzónak lehetőleg református legény udvaroljon, amiből aztán, ha Isten is úgy akarja, házasság is lehet idővel. Természetesen mindezt tesszük a másokat nem bántunk, de a magunkéhoz, mienkhez ragaszkodunk elve alapján.
– Miben más egy itteni ifjúsági imaóra a megszokott bibliaórákhoz viszonyítva? Mi történik ezeken az alkalmakon?
E. Cs.: Ha úgy tetszik, két részre lehet osztani egy ilyen ifjúsági alkalmat. Van egy komolyabb része, amikor énekeket tanulunk, Bibliát olvasunk, együtt hangosan, ill. csendben imádkozunk. Aztán van egy kevésbé komoly része, amikor játszunk, jókat nevetünk, és egyszerűen élvezzük, hogy együtt vagyunk. Minden alkalommal van egy kis eszem-iszom is, amit kizálólag a fiatalok állítanak össze. Meg kell vallani ebben a tekintetben (is) nagyon ügyesek. Azért, hogy ne válljék unalmassá, megszokottá a bibliaóra, kb. havonta egyszer filmestét rendezünk, amikor olyan filmet nézünk, aminek lehetőleg van valami mondanivalója is. A vetítés után megbeszéljük a látottakat. Melepő, hogy milyen értelmes gondolatok és észrevételek látnak napvilágot a fiatalság részéről.
G. M.: Úgy indultunk neki a közös vállalkozásnak, hogy az ifjúság mást kapjon, mint amire egy iskolai vallásórán vagy gyülekezeti bibliaórán lehetőség nyílik, ezért már a legelején ökumenikus szellemben képzeltük el a pénteki találkozásokat, távolabbi perspektívánk, hogy ezek a fiatalok az egyetemes keresztyén egyházban is feltalálják magukat, elvégre utazhatnak, világot láthatnak, nemzetközi találkozókon vehetnek részt.
– Milyen forma talál ehhez az elgondoláshoz?
G. M.: A világhírű Taizé Közösség igeliturgikus naptárát használjuk, az ottani imaórák mintájára építjük fel az alkalmainkat. Ízlelgetjük tömör, de mély lelki töltetű énekeiket, a teremben gyertyákat helyezünk el, ezek fényénél az imádságnak értelmi és érzelmi oldalát is megéljük. A Taizé-i típusú imaórában jelentős helyet foglal el az ének, hiszen ez az imádkozásnak egy sajátos módja, a csend és a közösen, reszponzórikusan imádkozott zsoltár, amelyek a református kegyességet is gazdagítják. Levélben felvettük a kapcsolatot a franciaországi közösséggel, ahol üdvözölték a csoport megalakulását, és tervezzük a Taizé-i testvérek egy jövőbeni látogatásának az előkészítését.
– Milyen lelki igényei vannak a mai fiataloknak?
E. Cs.: Erre a kérdésre a legtömörebben talán így lehetne felelni, hogy foglalkozzunk velük. Meg kell teremteni azt a bizalmi szférát, ahol kibontakozhatnak és önmaguk lehetnek.
– Milyen nehézségekkel jár a közös munka, egyesített szolgálat? Hogyan sikerül ezeket áthidalni?
G.M.: Az olvasóknak még nem mondtuk el, hogy minden pénteken más faluba megyünk az ifjúsággal. Az alkalmakat forgószerűen tartjuk, egyszer Iriny, majd Érdengeleg és Érendréd jön sorba. Fontos volt, hogy a fiatalokkal mozduljunk ki a megszokott állomáshelyünkről, és ezzel is tudatosítsuk, hogy ez a csoport mindhárom településhez, mindhárom gyülekezethez egyformán hozzátartozik. Érdengeleg semmi esetre sem maradhatott ki ebből a körből, hiszen ebben a faluban van a legkisebb gyülekezetünk, ugyanakkor az anyanyelvű oktatás sem óvodai, sem iskolai szinten nem biztosított. A dengelegi parókiáról kihallatszó magyar ének pedig önmagában üzenet.
E. Cs.: Nem tudnék nehézségekről beszélni a közös munkát illetően. Véleményem szerint a fiatalság hamar összeszokott. Várják a péntek esti összejöveteleket. Részünkről, lelkipásztorok részéről, meg kell hozni azt az áldozatot, hogy akár önköltségen is, de szállítsuk őket ezekre az alklamakra. Volt rá példa, hogy egyikünk-másikunk nem tudott részt venni, ilyenkor a szolgatárs a másik gyülekezet ifjúságát is elfuvarozta az együttlétekre. Ezáltal sikerült kiküszöbölni az akadályokat.
– Mi az, amit az egyházmegye többi gyülekezete is tanulhat ebből a kistérségi összefogásból?
E. Cs.: Aki fiatalokkal foglalkozik az a jövőt építi. Nehéz felvenni a versenyt a különböző kommunikációs eszközök nyújtotta lehetőségekkel. Talán sok szolgatárs belefáradt az állandó küzdelembe. Mégis meg kell próbálni fiataljainkat a hit útján vezetni és az egyház közeli életet számukra vonzóvá tenni.
G. M.: Szeretnénk megmutatni a többi gyülekezetnek, hogy a szomszéd fontosabb kell, hogy legyen a külföldi és/vagy idegen pártfogónál. Az elmúlt húsz évben az egyház túlzott érdeklődést mutatott a nyugati testvérek felé, amelyek bizonyos tekintetben áldásos eredményeket hoztak, másrészről fellazultak a kollegiális kapcsolatok és az itthoni gyülekezetek közötti párbeszéd, összefonódás kötelékei. A hollandot könnyű szeretni, mert 2000 km-rel odébb lakik, a szomszéddal viszont minden nap összefutunk, s nem tudjuk kikerülni egymást. A szomszéd itt van, ezért rá számíthatok a bajban. Az Érmellék egyházmegyénkben szórványosodik. Lassan, de látható módon alakul át. Ha egyesítjük az erőnket, akkor tudjuk a megmaradást tartósan szolgálni.
Barabás Boglárka (Iriny): Ősszel a társaság még meglehetősen ismeretlen volt számunkra. Később egyre többen gyűltünk össze, és már próbáltunk egymás felé nyitottabbak lenni…ez egyfajta feltöltődés, a hitünk megerősítése: az énekek támaszt nyújtanak számunkra a nehezebb perceinkben, a csendes imában megköszönhetjük a Jóistennek, hogy megtartott minket és a családunkat az elmúlt héten, s imádkozhatunk a következő hét nyugalmáért.
Németi Andrea (Érendréd): Ezek a bibliaórák feledhetetlen élményeket nyújtanak a számunkra. Nagyon megszerettük egyházunk lelkipásztorát, aki nemcsak a kötelességét végezte, hanem sok időt és figyelmet fordított az ifjúságra, kicsitől-nagyig. Nagyon jó programokat szervez az ifjúság részére, mint pl. biciklitúrák, bibliaórák a természetben, kirándulás a szőlőbe, stb. Minden erejével ösztönöz minket a tanulásra és a jó eredmények elérésére (pl. a bibliaismereti vetélkedőkön 2013-ban és 2011-ben II. helyezést, 2010-ben I. helyet értünk el).
Hozzászólás