Szeresd a hazád, a néped,

De soha ne tagadd meg a nemzetedet!

Légy büszke, hogy magyarnak születtél,

Ahogyan azt a szüleink tették!

 

 

Bármerre jársz a nagyvilágban,

Magyar szót mindenütt hallasz,

Mert a barangolás és újhaza utáni vágy,

Még a honfoglaló ősöktől maradt ránk.

 

Bárhol is van jó sorsa, hazája,

A magyar ember szíve dobbanása

A Kárpátokkal koszorúzott táj után,

Sóvárogva vissza-vissza jár.

 

Bár nappal más nyelven beszél,

De álmában a szép magyar beszéd

Hoz vigasztalást a sóvárgott haza után,

Mert olyankor mindég rátalál.

 

Az anyanyelv édes ízét érzi szájában,

Látja a faluját,  a szülőhaza táját,

Érzi a viola, rezeda illatát,

Amit bármerre jár, sehol sem talál.

 

Reggel könnyes szemmel kelve,

Elindul, hogy megkeresse azt,

Akivel megoszthatta álmát,

És elsiratja elhagyott hazáját.