Kilencedik alkalommal szervezték meg december első vasárnapján a Kárpát-medencei imanapot. A háttéranyagot az idén a Szlovákiai Református Keresztyén Nők Egyesülete készítette elő. A Nagykárolyi Református Egyházmegyéhez tartozó nőszövetségek  Lelében találkoztak, ahová 12 gyülekezetből több, mint százan érkeztek.

Éppen tíz éve annak, hogy a 2004. december 5-i népszavazáson a magyarországiak nemmel válaszoltak a határon túli magyarok kettős állampolgárságának lehetőségére. Ez a döntés cselekvésre késztette a Kárpát-medencei református nőszövetségeket, akik egyébként már 2003-tól rendszeresen találkoztak, hogy ismerkedjenek egymással, közös feladatokat tűzzenek ki és valósítsanak meg. A feladat ekkor adta magát: fel kellett venni a harcot az információhiány ellen, s ehhez a legerősebb fegyvert, az egymásért elmondott imát választották.

A leleli templomban Pakulár Julianna tasnádi lelkipásztornő tanulságos igehirdetését hallgathatták meg a jelenlévők, aki a Péld 14,1 igeszakasz alapján prédikált. Beszédében kifejtette: nagy öröm a nőszövetségek számára, hogy együtt imádkozhatnak a Kárpát-medencei magyarságért. Amit az asszonyok megtesznek, azt mindig hatékonysággal és eredményekkel teszik. „Sokszor hangzik panasz amiatt, hogy milyen nehéz az asszonyi sors, de mindent megteszünk-e azért, hogy könnyebbé tegyük és átértékeljük azt?” – tette fel a kérdést a lelkipásztornő. Az ima az egyik legfontosabb lehetőség, hogy megkönnyítse az életet. Az asszonyok egyik különösen fontos szerepe pedig, hogy lelki tartalommal töltsék meg otthonaikat, ahová örömmel lép be családtag és idegen egyaránt.

A nőszövetségi asszonyok ajkairól csodálatos fohászok hangoztak el, akik imádságaikba mindenki sorsát beleszőtték. Tőtös Beáta egyházmegyei nőszövetségi elnök elmondta: az asszonyok legfontosabb feladata az imádkozás, ugyanakkor az olyan diakóniai feladatok ellátása, mint a beteglátogatás, amihez Isten az asszonyoknak nagyobb lelki érzékenységet ajándékozott. A nőszövetségeket pedig Krisztus tartja össze, akihez imádkozunk.

Nt. Nagy Sándor esperes örömét fejezte ki amiatt, hogy a lelei egyházközség lehet a házigazdája ennek a nemes célú összejövetelnek. A Róma 12,9-21 igeszakasszal köszöntötte a jelenlévőket. Kiemelte: adventben, amikor már érezzük a közelgő karácsony hangulatát, ne csak az ajándékokra, a főzésre-takarításra összpontosuljon a figyelmünk, hanem elsősorban a lelki ajándékokra és az imádkozásra. Mindenkinek jól esik, ha tudja, hogy valaki érte is imádkozik. Az esperesi köszöntőszavakat követően bogdándi asszonyok mondták el megható verseiket.

A nőszövetségi imanap szeretetvendégséggel ért véget. A leleiek ez alaklommal is bizonyságot tettek jószívű és gazdag vendégszeretetükről.