Tasnádon szervezte meg a Nagykárolyi Református Egyházmegye Nőszövetsége a Kárpát-medencei imanapot. A nőszövetségek együtt imádkoztak a magyar családokért, a nép vezetőiért és minden nélkülözőért. Igazi lelki feltöltődést és adventi elcsendesedést nyújtott a Szatmár megye egyik legkiemelkedőbb és nagy múltú templomában megtartott alkalom.

Az istentiszteleten Kocsis Anikó hajdúszováti lelkipásztornő hirdette Isten igéjét Jakab levelének első része alapján. A boldogság forrásáról beszélt. Arra intett, hogy rendszeresen nézzünk bele az Ige tükrébe. Az igehirdetés elején egy közismert meséből idézve beszélt arról, hogy a tükör nem mindig azt mondja, amit hallani akarunk. A hiteles keresztyén ember boldogsága, hogy magát nézi-e a tükörben, vagy elhiszi azt, amit mond az. Mert van valaki, aki hitelesebb, tökéletesebb nála. Kétféle igehallgató típust mutatott be a lelkésznő. Van, aki belenéz a tükörbe és nem tetszik az, amit lát. Továbbra is passzív marad. És van, akinek életén meglátszik Isten velünk közölt csodája. Olyan, aki felnéz Krisztusra és megérti a csodát. Aki kinyitja szívét Isten igéje előtt, az megtalálja küldetését és boldogságát – mondta az igehirdető.

Az egybegyűlteket Pakulár Julianna házigazda lelkipásztornő köszöntötte, aki a prédikáció gondolatmenetét követve arra buzdított mindenkit, hogy legalább annyiszor nézzen az Ige tükrébe is, mint ahányszor az asszonyok állnak meg a tükör előtt naponta, ahogyan azt tartják róluk. Azt kívánta, hogy legyen áldás a nőszövetségi imanapon. Legyen értelme és haszna annak mindenki számára!

A tasnádi nőszövetség nevében Balogh Erzsébet nőszövetségi elnöknő köszöntötte a vendégeket, aki a 46. zsoltár 11. versét olvasta fel. Isten a mi személyes életünk ura. Őt megismerni csak csendben lehet. Készüljünk ezen az adventen másképp mint a világ, mert ebben a csendben azt is meg lehet hallani, amit a világban nem. Ilyenkor közelebb kerülünk Őhozzá és egymáshoz is – hangsúlyozta a nőszövetségi elnöknő. A köszöntő szavakat követően bemutatta a tasnádi nőszövetség múltját és jelenét.

A Nagykárolyi Református Egyházmegye nevében nagytiszteletű Nagy Sándor esperes köszöntötte a nőszövetségeket. Mindjárt az elején tolmácsolta főtiszteletű Csűry István püspök üdvözletét és átadta annak jókívánságait is. Az esperes emlékeztetett arra, hogy a férfiak gyakran nevezik társaikat angyalnak. Karácsony közeledtével legyen ez a nemes feladata minden asszonynak: angyalnak lenni. Igyekezzenek az isteni szeretet lángja által más szíveket meggyújtani. Ne csak az emberi szeretet ünnepe legyen ez számunkra, hanem elsősorban a krisztusi szereteté – helyezte üzenetét az esperes a gyülekezet szívére.

Tőtös Beáta egyházmegyei nőszövetségi elnöknő megköszönte a házigazdáknak a vendéglátást, majd a Máté evangéliumából a tíz szűz példázatát állította a hallgatóság elé. Amikor Jézus eljöveteléről beszélünk, ne csak karácsonyra gondoljunk, hanem az Ő visszajövetelére is. Feltette a kérdést: „Ma ide hogyan érkeztünk? Hoztuk-e magunkkal az olajat? Hoztunk-e magunkkal jóságot, türelmet és kitartó imát? Ma gyarapodtunk. Amikor egymásért teszünk valamit, olyankor az olaj nem fogy el, hanem mindig gyűl. Lehet egyszer mi is betegágyba kerülünk, és akkor szükségünk lesz az összegyűjtött olajra. És szükségünk lesz akkor is rá, amikor Jézus újra visszajön” – fogalmazott a lelkipásztornő. Majd beszélt az imanap történetéről. A Kárpát-medencei imanap a 2014-es sikertelen népszavazást követően jött létre. Ennek a szavazásnak a nemzetegyesítés volt a célja. Akkor ez nem sikerült. Ám egy nemzet egysége nem feltétlenül papírból áll. Az egységet úgy is megélhetjük, hogy imádkozunk egymásért, azokért is, akik mellettünk élnek, és azokért is, akik távolabb. Az imanap történeti áttekintése után nőszövetségi tagok mondtak néhány imádságot és elgondolkodtató verset.

Az imanap szeretetvendégséggel zárult. A egyházközség gyülekezeti termében terítettek ízlésesen asztalt, és kínálták finomságokkal a szívesen látott vendégeket a helybeliek.