Újra kiadásra került Varga Béla Tibornak „A kismajtényi református egyház történte” című könyve. Kevés példányszámban már 2007-ben kinyomtatták a hívek részére, ám a nagy érdeklődést látva ezúttal állami és egyházi könyvtárak számára is elérhetővé vált.

Varga Béla Tibor (1911-1986) a gyülekezet meghívására 1951-től 1978-ig történelmi nevezetességű helyen, Kismajtényban volt lelkész. A település a szatmári békéhez kötődik. Az emlékmű a mai Kismajtény és Domahida közötti vasútállomás mögött áll a fegyverletétel helyén. Megírta a kismajtényi református egyház története című könyvét (1952).

2007-ben kevés példányszámban már kinyomtattam a híveknek. Látva az érdeklőést nagyobb állami és egyházi könyvtáraknak is kinyomtattam. Szatmárnémetiben a „Someșul” Nyomdában (2023). Az olvasók és a kutatók díjmentesen olvashatják a könyvtárakban.

Az egyháztörténet írását tanáraitól, elődeitől, az irodalom és a történelem nagyjaitól tanulta. Epiktétosz görög sztoikus filozófus tanítását követte: „Tűzz magad elé egy jellemet és mintaképet, és tartsd magad hozzá, akár egyedül vagy, akár az emberek között”. Ha nem is értékelték a szellemi munkát, ő akkor is dolgozott. Ezt fejezi ki könyve mottója is: „Numquam est parfama labori”. (Horatius)

Könyvében beszámol mindenről, amit közlésre fontosnak tart. Visszatekint a kezdetekig. Az egyház múltja három települési hellyel függ össze: 1. Nagymajtény, 2. Ebesfalva (Ókismajtény, Ófalu, Puszta, Kismajtény, 3. Kismajtény vagy Új-Kismajtény. A fegyverletétel idején csak egy Majtény létezett. Nagymajtény 1723-ban vette fel a nevet, amikor a reformátusok Ebesfalva nevű pusztára kitelepíttettek Nagymajtényból és Erdődről. A kitelepítés történetét megírta az akkori lelkész. Ez történelmi okmány. Tizennégy család élt az Ebes-patak partján lévő árvizes, mocsaras helyen. Új otthont, új egyházat alapítottak. Kismajtény lett a neve. Ez a második honalapítás. Az állandó víz arra kényszerítette őket, hogy települjenek át a Hegyre („Mésztető domb”), a mai helyükre. Az átköltözés 1886-ban befejeződött. A mai község neve is Kismajtény. Az öregek Új-Kismajténynak nevezték.

Bemutatja a református egyház megalakulását, az otthonteremtést és az intézmények létrehozását. A templom és az egyházi élet fontos szerepet kapott. A templom sugár tornyával messzire világít a dombtetőn, hitükhöz és nemzetiségükhöz hű ősöket dicsér, de az utódaikat is, akik szintén derekasan helytállnak.

 A település története igen mozgalmas, de küzdelmes is. Lakói háromszor arra kényszerültek, hogy új hajlékot építsenek maguknak. A település őse Ebesfalva (Ókismajtény). A kitelepülés előtt pedig a kismajtényi polgárok Majténynak voltak a lakói. Majtény község a mai Nagymajtény. Megkülönböztetésül kapta községünk a Kismajtény nevet. Ez a három település alkotja múltunkat. A múlt beleszövődik az emlékekbe, az épületekbe, a családok életébe. Ki tudná kiszámítani azt az erőtényezőt, melyet e három tényező együttesen ad?  – felteszi a kérdést a szerző.

 Üzeni nekünk: „Ihlessen bennünket az egyházmentő és fenntartó tizennégy család szelleme, törhetetlen hite, tűzben edzett bátorsága vallásunk megbecsülésére, komoly áldozathozatalra, hősies küzdelemre és kitartásra. Felénk ragyog a múltból az elkötelezés csillaga. Antaeus görög hős, mikor a földet érintette, új erőt nyert, csak akkor pusztult el, mikor elhagyta a földet. Addig legyőzhetetlenek vagyunk, amíg a múlt talaján állunk.”

 Akik ebben a szellemben, ennek életerősítő jegyében állanak az egyház szolgálatában, azok felé száll áldáskívánása az apostol tolmácsolásában: „…legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzettség közepette, kik között fényletek, mint csillagok a világon.” (Fil 2,15)

Varga Aguszta

nyugdíjas magyartanár