Újkenyér ünnepe

„A manna pedig megszűnt a következő naptól fogva, hogy ettek a föld terméséből." (Józsué 5,12)

Miután Isten kivezette Izráel népét Egyiptomból, a nép a pusztában vándorolt. Egy idő után elfogyott az élelmük. Az emberek panaszkodni kezdtek Mózesnek, mivel attól féltek, hogy éhen halnak. Isten ezért azt mondta Mózesnek, hogy „kenyeret hullat” nekik az égből. A Biblia leírása szerint reggel, amikor a harmat felszáradt, apró, finom fehér szemcsék borították a földet. Józsué könyvéből megtudjuk, hogy miután Izráel népe átkelt a Jordánon, megtartotta a páska ünnepét, és a következő napon már a föld terméséből evett. Ettől a naptól kezdve megszűnt a manna, amelyet Isten a pusztai vándorlás idején adott népének eledelül.
A manna Isten kegyelmes gondviselésének látható jele volt. Amikor Izráel népe a pusztában nélkülözött, Isten mennyei eledellel táplálta őket. A manna arra emlékeztette a népet, hogy életük és mindennapi kenyerük Isten kezében van. Nem a saját erejükből tartották fenn magukat, hanem az Úr gondoskodott róluk naponként. Amikor azonban elérkeztek az ígéret földjére, és ettek annak terméséből, a manna megszűnt. Ez nem Isten gondviselésének megszűnését jelentette, hanem annak új módját. Isten ugyanaz a gondviselő Úr maradt, de népének immár a föld terméséből kellett élnie. A vetés, az aratás, a munka és a mindennapi kenyérért való fáradozás is az Úr gondviselésének része. A kenyér előállítása az emberi munka gyümölcse, de végső soron Isten ajándéka.
Az újkenyér ünnepén ezért hálát adunk Istennek mindazért, amivel táplál bennünket. Hálát adunk a termésért, a munkáért, azokért az emberekért, akik a kenyér asztalunkra kerülésén fáradoznak. Ámen. 

IMÁDSÁG: Gondviselő Istenem, köszönöm neked a mindennapi kenyeret. Imádkozom ma az éhezőkért, szegényekért, nélkülözőkért. Jóságodból tápláld őket! Ámen.

Sebestyén Elek Előd