Tanévnyitó
„Adj azért nekem bölcsességet és értelmet, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni.” (2Krón 1,10)
Salamon a régi rézoltáron az Úrnak mutat be áldozatot. Az emberi hódolatra éjszakai epifániában felel az Úr, és kérdésével próbára teszi a királyt: „Kérj, mit adjak neked?”. Salamon Isten előtt vallja meg hitét. Apja az Úr kegyelméből lett királlyá, és ő alkalmatlannak érzi magát a naggyá lett nép kormányzására. Ezért kormányzói bölcsességet kér, mert erre van a legnagyobb szüksége. Tudja, hogy ezt csak az Úrtól kaphatja meg. Isten a megvallott szerénység és alázat láttán a kért bölcsesség mellé gazdagságot és dicsőséget is ígér, ami a királyi tekintély földi alapja.
Egy új tanév kapujában állunk. Ma mi is hálával áldozunk Istennek és köszönjük meg neki gyermekeinket, akiknek nevelését ránk bízta. Mit kérhetnénk ennek a tanévnek az elején? Mire van a legnagyobb szükségünk? Azt hiszem, ma Salamonnal együtt bölcsességet kell kérnünk nekünk is. Bölcsességre és szorgalomra van szüksége gyermekeinknek a tanulásban. Ugyanakkor bölcsességre van szükségük az oktatóknak és szülőknek a gyermekek helyes neveléséhez. A mi jó Atyánk adjon ezért megfelelő értelmet a tanuláshoz és a tanításhoz! Sikeres tanévet kívánok minden gyermeknek, oktatónak és szülőnek! Ámen.
IMÁDSÁG: Gondviselő Istenünk, Salamonnal együtt mi is tőled való bölcsességet kérünk. Legyen áldásod ma minden oktatási intézménybe belépő gyermeken! Különösen te eléd visszük azokat, akik először lépik át az óvoda vagy iskola ajtaját. Oltalmadban hordozd sorsukat! Ámen.
Sebestyén Elek Előd
KÁNYÁDI SÁNDOR: BANDUKOL AZ ŐSZI NAP
Bandukol az őszi nap
s megáll minden fánál.
Bandukol és elidőz
minden iskolánál.
Meg-megáll és elidőz...
mire is kíváncsi
vajon ez a szelíd, ősz
Nap-tanító bácsi?
Meg akarja tudni, hogy
rendesek-é, jók-é
akik nála nyaraltak,
nincs közöttük kópé.
Nem bújt-é a pad alá
az a virgonc Pista,
s vajon az a Bandikó
most is olyan lusta?
S följegyzi, ha rosszat lát,
föl bizony, barátom, –
s megégeti orrukat
majd a jövő nyáron.
s megáll minden fánál.
Bandukol és elidőz
minden iskolánál.
Meg-megáll és elidőz...
mire is kíváncsi
vajon ez a szelíd, ősz
Nap-tanító bácsi?
Meg akarja tudni, hogy
rendesek-é, jók-é
akik nála nyaraltak,
nincs közöttük kópé.
Nem bújt-é a pad alá
az a virgonc Pista,
s vajon az a Bandikó
most is olyan lusta?
S följegyzi, ha rosszat lát,
föl bizony, barátom, –
s megégeti orrukat
majd a jövő nyáron.