Ifjúsági napot tartottak Ákoson
Ifjúsági napra gyűltek össze Ákoson április 25-én. A programon közel százharmincan vettek részt a Nagykárolyi Református Egyházmegye számos gyülekezetéből, de a környező egyházmegyékből is érkeztek fiatalok.
Szombat délelőtt Gál Krisztián Rudolf ifjúsági előadó nyitotta meg a programot, aki örömét fejezte ki, hogy idén is szép számban érkeztek fiatalok. Tolnay István esperes a 2Kor 1,13 igeverssel köszöntötte az ifjakat. Elmondta: a szabadság már kamaszkorban nagyon fontos fogalommá válik, és ahogy az évek telnek egy-egy ember életében, úgy egyre kedvesebb fogalommá válik, különösen, ha különböző rendszereket és rendszerváltásokat él meg. A szabadság fogalma azonban nem mindenkinek jelenti ugyanazt, hiszen fiatalon a szabadság sokszor a szabályok nélküli létformát fejezi ki, vagy a lázadást valami ellen. Egészen mást jelent azonban a szabadság fogalma annak, aki börtönben van. Azt kívánta, hogy amikor hazamegy mindenki a maga lakhelyére, akkor kezdje el értékelni azt, hogy szabad emberként él.
Gál Lídia Hajnal, ákosi lelkésznő háláját fejezte ki, hogy ilyen sokan eljöttek, és arra kérte a jelenlévőket, hogy egy kézfogással vagy egy öleléssel köszöntsék a mellettük lévőket, majd felsorolta azokat a gyülekezeteket, ahonnan érkeztek ifjak. Megemlítette Ákost, Dobrát, Domahidát, Érendrédet, Érszakácsit, Hadadnádasdot, Irinyt, Nagykároly-Kertvárost, Piskoltot, Szilágyszért, Tasnádot, Tasnádszarvadot, Krasznát, Szilágyperecsent, Zilaht és Érszőllőst. A Filippi 4,7 igeverssel köszöntötte a megjelenteket: „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.”
Visky István nagyváradi lelkész „Bezárt életek – Ami a börtönrácsokon innen és túl van” címmel tartott a fiatalok számára különösen hasznos előadást. Beszélt a börtönlelkészi munkájáról, bemutatta, milyen körülmények között élnek a nagyváradi szigorított börtön rabjai. Egy-egy élettörténetet is érintett, amelyekből kiderült, hogy nagyon könnyen zárka mögé kerülhet bárki, még akár ártatlanul vagy éppen véletlenül elkövetett bűncselekmény miatt is. Nagyon fontos elővigyázatosnak lenni, akár egy-egy baráti kör megválasztásánál is. A rossz társaság bárkit belevihet a bűncselekménybe. Amikor a rabokkal dolgozik egy lelkész, és evangéliumot hirdet közöttük, akkor Krisztust az ő mentális rabságukba próbálja bevinni, azaz a szabadság mentális formájára szeretné őket elvezetni. „Ez fontos része egy ember megtérésének és megújulásának. A körülményeit külön tudja választani mentálisan, Istenben, Krisztusban szabad tud lenni. Nem kell börtön ehhez, ugyanis szinte minden ember időről időre beszorul mentális helyzetekbe… Ez lehet egy konfliktus, egy családi állapot, a jövőtől való félelem, egy kudarc. Sok formája lehet… Egy mentálisan bezárt helyzetet próbálsz feldolgozni. Nem öltél meg senkit, mégis rab vagy. Van szabadulás Krisztusban, de az nem azt jelenti, hogy effektíve a láncok el fognak tűnni az életedből. A rossz szülő ott marad, az alkoholista párod ott marad, a kudarcod, hogy nem jutottál be valahová, az ott marad. Ezek ott maradnak, de belül felszabadulsz. Ezt jelenti Krisztusban szabadnak lenni” – összegezte a lelkész.
Szombat délelőtt Gál Krisztián Rudolf ifjúsági előadó nyitotta meg a programot, aki örömét fejezte ki, hogy idén is szép számban érkeztek fiatalok. Tolnay István esperes a 2Kor 1,13 igeverssel köszöntötte az ifjakat. Elmondta: a szabadság már kamaszkorban nagyon fontos fogalommá válik, és ahogy az évek telnek egy-egy ember életében, úgy egyre kedvesebb fogalommá válik, különösen, ha különböző rendszereket és rendszerváltásokat él meg. A szabadság fogalma azonban nem mindenkinek jelenti ugyanazt, hiszen fiatalon a szabadság sokszor a szabályok nélküli létformát fejezi ki, vagy a lázadást valami ellen. Egészen mást jelent azonban a szabadság fogalma annak, aki börtönben van. Azt kívánta, hogy amikor hazamegy mindenki a maga lakhelyére, akkor kezdje el értékelni azt, hogy szabad emberként él.
Gál Lídia Hajnal, ákosi lelkésznő háláját fejezte ki, hogy ilyen sokan eljöttek, és arra kérte a jelenlévőket, hogy egy kézfogással vagy egy öleléssel köszöntsék a mellettük lévőket, majd felsorolta azokat a gyülekezeteket, ahonnan érkeztek ifjak. Megemlítette Ákost, Dobrát, Domahidát, Érendrédet, Érszakácsit, Hadadnádasdot, Irinyt, Nagykároly-Kertvárost, Piskoltot, Szilágyszért, Tasnádot, Tasnádszarvadot, Krasznát, Szilágyperecsent, Zilaht és Érszőllőst. A Filippi 4,7 igeverssel köszöntötte a megjelenteket: „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.”
Visky István nagyváradi lelkész „Bezárt életek – Ami a börtönrácsokon innen és túl van” címmel tartott a fiatalok számára különösen hasznos előadást. Beszélt a börtönlelkészi munkájáról, bemutatta, milyen körülmények között élnek a nagyváradi szigorított börtön rabjai. Egy-egy élettörténetet is érintett, amelyekből kiderült, hogy nagyon könnyen zárka mögé kerülhet bárki, még akár ártatlanul vagy éppen véletlenül elkövetett bűncselekmény miatt is. Nagyon fontos elővigyázatosnak lenni, akár egy-egy baráti kör megválasztásánál is. A rossz társaság bárkit belevihet a bűncselekménybe. Amikor a rabokkal dolgozik egy lelkész, és evangéliumot hirdet közöttük, akkor Krisztust az ő mentális rabságukba próbálja bevinni, azaz a szabadság mentális formájára szeretné őket elvezetni. „Ez fontos része egy ember megtérésének és megújulásának. A körülményeit külön tudja választani mentálisan, Istenben, Krisztusban szabad tud lenni. Nem kell börtön ehhez, ugyanis szinte minden ember időről időre beszorul mentális helyzetekbe… Ez lehet egy konfliktus, egy családi állapot, a jövőtől való félelem, egy kudarc. Sok formája lehet… Egy mentálisan bezárt helyzetet próbálsz feldolgozni. Nem öltél meg senkit, mégis rab vagy. Van szabadulás Krisztusban, de az nem azt jelenti, hogy effektíve a láncok el fognak tűnni az életedből. A rossz szülő ott marad, az alkoholista párod ott marad, a kudarcod, hogy nem jutottál be valahová, az ott marad. Ezek ott maradnak, de belül felszabadulsz. Ezt jelenti Krisztusban szabadnak lenni” – összegezte a lelkész.
A nap során a programon résztvevők meghallgatták a The One Way ifjúsági zenekar csodálatos énekeit, megbeszélték kiscsoportokban az előadásban elhangzottakat, játszottak és sportoltak. Akik pedig lelki elcsendesedésre vágytak, azok végigmehettek az imasétán, vagy kipróbálhatták a láthatatlan színházat. Az ifjak mindezek után lélekben feltöltődve, és a szabadságot még jobban értékelve és megbecsülve indulhattak haza otthonaikba.
