Az örökbefogadásról volt szó a lelkészértekezleten
Domahidán szervezték meg a Nagykárolyi Református Egyházmegye első negyedévi lelkészértekezletét április 28-án, melyen Bencze-Kádár Bertold lelkészértekezleti elnök prédikált, Köteles László hegyközpályi lelkipásztor pedig az örökbefogadásról tartott előadást.
Bencze-Kádár Bertold lelkész az ApCsel 17,32-34 igeszakaszt olvasta fel. Pál apostol térítői útja során sokan amikor a halottak feltámadásáról hallottak, gúnyolódtak, de voltak olyanok is, akik hittek a szavainak. Közöttük volt az areopágita Dionísziosz is, és egy Damarisz nevű asszony is. Ezt vonta párhuzamba a mai lelkészek szolgálatával. A hitelességre hívta fel a figyelmet. Kiemelte: az igehirdető meggyőződésből kell vallja, azt amiről prédikál, nem pedig azért, mert azt tanulta, vagy azt várják el tőle. „Az egyház hitelessége azon múlik, hogy mi mennyire vagyunk ilyen szempontból is hitelesek az emberek előtt. Kérdés, hogy mi, akik a közösség vezetői vagyunk, mennyire tudjuk hitelesen azt mutatni és nyújtani, amiről beszélünk.”
Köteles László az örökbefogadásról szóló előadásával fontos támpontot adott a lelkészeknek, hiszen számos olyan hasznos információ hangzott el, melyek által a közösségek vezetői segítségükre lehetnek gyülekezeti tagjaiknak. Ismertette azokat az reakciókat, félelmeket és adminisztrációs tennivalókat, amelyek egy gyermeket örökbefogadni kívánó szülők előtt állnak. Bibliai példákat sorolt fel az örökbefogadásról, ugyanakkor olyan nemzetközi és magyar ismert személyeket sorolt fel, akik érintettek voltak az örökbefogadásban. Az előadást követő hozzászólásokban elhangzott, hogy több házaspárnak akkor született gyermeke, miután örökbefogadó szülővé váltak. Ha nem biológiai okok állnak a háttérben, el kell engedni a görcsös ragaszkodást, hogy a blokkoló tényezők feloldódjanak. Megemlítésre került Kölcsey Ferenc neve is, aki 6 éves korában elveszítette az édesapáját, 11 éves korában az édesanyját. Két hivatalos gyámja volt kirendelve a rokonságból, a gyermekkora nagy részét azonban a debreceni református kollégiumban töltötte. A kérdések során felvetődött, hogy kell-e tudatni az örökbefogadott gyermekkel, hogy ő örökbefogadott; hogyan tud egy lelkész helyesen viszonyulni a témában érintett házaspárokhoz. Szóba került továbbá néhány gyakorlati kérdés az örökbefogadás módjáról, életkori feltételeiről. Az előadó készséggel válaszolt a feltett kérdésekre, ugyankkor bátorította a hallgatóságot, hogy ha az örökbefogadás témakörében további kérdéseik/kéréseik vannak, forduljanak bizalommal hozzá.
Bencze-Kádár Bertold lelkész az ApCsel 17,32-34 igeszakaszt olvasta fel. Pál apostol térítői útja során sokan amikor a halottak feltámadásáról hallottak, gúnyolódtak, de voltak olyanok is, akik hittek a szavainak. Közöttük volt az areopágita Dionísziosz is, és egy Damarisz nevű asszony is. Ezt vonta párhuzamba a mai lelkészek szolgálatával. A hitelességre hívta fel a figyelmet. Kiemelte: az igehirdető meggyőződésből kell vallja, azt amiről prédikál, nem pedig azért, mert azt tanulta, vagy azt várják el tőle. „Az egyház hitelessége azon múlik, hogy mi mennyire vagyunk ilyen szempontból is hitelesek az emberek előtt. Kérdés, hogy mi, akik a közösség vezetői vagyunk, mennyire tudjuk hitelesen azt mutatni és nyújtani, amiről beszélünk.”Köteles László az örökbefogadásról szóló előadásával fontos támpontot adott a lelkészeknek, hiszen számos olyan hasznos információ hangzott el, melyek által a közösségek vezetői segítségükre lehetnek gyülekezeti tagjaiknak. Ismertette azokat az reakciókat, félelmeket és adminisztrációs tennivalókat, amelyek egy gyermeket örökbefogadni kívánó szülők előtt állnak. Bibliai példákat sorolt fel az örökbefogadásról, ugyanakkor olyan nemzetközi és magyar ismert személyeket sorolt fel, akik érintettek voltak az örökbefogadásban. Az előadást követő hozzászólásokban elhangzott, hogy több házaspárnak akkor született gyermeke, miután örökbefogadó szülővé váltak. Ha nem biológiai okok állnak a háttérben, el kell engedni a görcsös ragaszkodást, hogy a blokkoló tényezők feloldódjanak. Megemlítésre került Kölcsey Ferenc neve is, aki 6 éves korában elveszítette az édesapáját, 11 éves korában az édesanyját. Két hivatalos gyámja volt kirendelve a rokonságból, a gyermekkora nagy részét azonban a debreceni református kollégiumban töltötte. A kérdések során felvetődött, hogy kell-e tudatni az örökbefogadott gyermekkel, hogy ő örökbefogadott; hogyan tud egy lelkész helyesen viszonyulni a témában érintett házaspárokhoz. Szóba került továbbá néhány gyakorlati kérdés az örökbefogadás módjáról, életkori feltételeiről. Az előadó készséggel válaszolt a feltett kérdésekre, ugyankkor bátorította a hallgatóságot, hogy ha az örökbefogadás témakörében további kérdéseik/kéréseik vannak, forduljanak bizalommal hozzá.
