Az imádkozásról szólt a nőszövetségi csendesnap Kismajtényban

A református templomban összegyűlt gyülekezet Kocsis Lejla patóházi lelkésznő igehirdetését hallgathatta meg, aki a 3. zsoltár verseit olvasta fel. Ezt a zsoltárt Dávid akkor írta, amikor fia, Absolon a trón megszerzése érdekében üldözte őt. Menekülnie kellett, és életveszélyben volt, mégis imádságában nyugalmát és bizalmát fejezte ki, mert tudta, hogy az Úr oltalmazza őt. Felhívta a figyelmet arra, hogy az aggodalmakat letéve kitartóan kell imádkozni Istenhez. Imádságainkra pedig meg kell várni a választ, ahogyan egy orvosnak sem fordítunk hátat, miután elmondtuk neki panaszainkat. Emlékeztetett arra, hogy a nőszövetségek tagjai harcosok, akik imádságaikkal harcolnak. „Váljatok igazi harcosokká, akik megharcolják az élet nagy dolgait! Szíveteket kitárva beszélgessetek Istennel! Várjátok a választ, hogy valóban tiszta szívvel tudjátok ti is kimondani azt, amit Dávid mond imádságában: te vagy az én pajzsom, te vagy az én dicsőségem” – biztatta a gyülekezetet a lelkésznő.

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” Pál apostol szavaival köszöntötte Gál Lídia Hajnal, az egyházmegye nőszövetségi elnöke a jelenlévőket. A meghívó plakátján is ez az ige szerepelt, mivel az aggodalom és a stressz a mindennapok része. Isten azonban arra bátorít mindenkit, hogy az aggódás helyett inkább imádkozzon. Aki Istenhez fordul, annak Ő olyan békességet ad, amelyet a világ sem meg nem adhat, sem el nem vehet.

„Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét! Megkerestem az Urat, és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem” – olvasta fel a 34. zsoltár 4. és 5. verseit Erdős Csaba egyházmegyei főjegyző. Ebben a zsoltárban Dávid hálát adott az Úrnak, amiért megsegítette őt. Azt kívánta a nőszövetségi tagoknak, hogy legyen ez a nap mindannyiuk számára olyan alkalom, amikor együtt magasztalják Istent. Reményét fejezte ki, hogy imádságaikban nemcsak kérések fogalmazódnak meg, hanem a hála gondolatai is. Az egyházmegye nevében megköszönte Kása Szabina lelkésznőnek és a kismajtényi gyülekezetnek, hogy helyet biztosítottak ennek az eseménynek.

„Bizony, őtőle, őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké.” Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt levele 11. részének 36. versével köszöntötte a vendégeket Kása Szabina lelkésznő. Elmondta: azzal a lelkülettel vállalták el, hogy ennek az eseménynek a házigazdái lesznek, hogy az Isten dicsőségét szolgálja majd. Azt kívánta, hogy mindenki érezze és lássa meg azt, hogy ez a csendesnap valóban Isten dicsőségét hirdeti, és az is az Ő kegyelme, hogy jelen lehetnek rajta.

A lélekhez szóló igehirdetést és köszöntéseket Kocsis Tünde klinikai szakpszichológus előadása követte, aki szintén az imádkozásról beszélt. Olyan kérdésekkel indított, mint: „Kiért, miért imádkoztunk az elmúlt időben? Kiért, miért nem imádkoztunk? Vajon van-e olyan dolog, amit nem adtunk oda Istennek? Vajon Isten el tudja-e hordozni a mi nehéz gondolatainkat és érzéseinket? Szokott-e válaszolni arra, amit elmondunk neki?” A feltett kérdésekre hamar válasz is érkezett a nőszövetségi tagok részéről. A pszichológusnő a továbbiakban beszélt arról, hogy mi az ima valójában, ismertette az ima fajtáit, hogyanját és akadályait.