Az igaz ember hitből él
„Az igaz ember pedig hitből él.” (Róma 1,17)
Vannak bibliai mondatok, amelyek nemcsak egy-egy ember életét változtatták meg, hanem egész korszakok gondolkodását formálták át. Ilyen mondat hangzik ma felénk Pál apostol leveléből: „Az igaz ember pedig hitből él.” Ez az ige évszázadokon keresztül ott volt az egyház tanításában, mégis a 16. században különös erővel szólalt meg újra. Egy szerzetes, egy teológiai tanár, egy lelki békességre vágyó ember, Luther Márton életében olyan felismerést hozott, amely elindította a reformációt.
Több mint ötszáz évvel ezelőtt Luther arra kereste a választ, hogy hogyan állhat meg a bűnös ember Isten előtt. Sokat imádkozott, böjtölt, tanulmányozta a Szentírást. Mégsem talált békességet. Aztán a Római levél tanulmányozása közben különös világosság gyúlt benne. Felismerte, hogy nem kell megvásárolnia Isten kegyelmét, mert Isten már feléje fordult Krisztusban. Nem saját érdemeiért fogadja el őt Isten, hanem Jézus Krisztusért.
A reformáció központi üzenete az, hogy az üdvösség nem vásárolható meg, nem érdemelhető ki, nem szerezhető meg emberi teljesítménnyel. Isten kegyelemből adja, és mi hit által fogadjuk el.
A kérdés nemcsak az, hogy mit jelentett ez az ige Pál apostolnak, vagy mit jelentett Luthernek. A kérdés az, hogy mit jelent nekünk. Mert lehet valakinek református vallása, mégis előfordulhat, hogy az élete nem Istenbe vetett bizalomra épül. A reformáció örökségét akkor őrizzük igazán, ha nemcsak emlékezünk a reformátorokra, hanem mi magunk is visszatérünk az igéhez, és Krisztusra bízzuk az életünket. Ámen.
IMÁDSÁG: Gondviselő, jó Istenünk! Köszönjük, hogy te kegyelmed megtart minket. Köszönjük Jézus Krisztust, aki értünk meghalt és feltámadt, hogy benne életünk és reménységünk legyen. Imádságunkban visszük teeléd mindazokat a gyászolókat, akik ezekben a napokban elhunyt szeretteikre emlékeznek. Ámen.
Sebestyén Elek Előd