Szívükön viselik gyülekezetük életét az érdengelegiek

- Nemsokára egy éve lesz annak, hogy te látod el az érdengelegi gyülekezet pásztorolását. Ez nem sok idő, mégis van már, amit sikerült megvalósítanotok az elmúlt évben. Mi ez? 
- Valóban közel egy éve, pontosabban 10 hónapja látom el az érdengelegi gyülekezet pásztorolását. Ez nem hosszú idő, mégis úgy érzem, hogy ebben az időszakban is voltak olyan események, találkozások és pillanatok, amelyekért hálás lehetek, és amelyekre áldásként tekintek vissza.
Ha a megvalósult dolgokat nézem, akkor azt kell mondanom, hogy voltak olyan folyamatok, amelyekbe úgymond „belecsöppentem”, vagyis nem én indítottam el őket, hanem már zajló munkák részese lettem. Ilyen volt például a templomtető felújítása és lefestése, amelynek a folytatásában és befejezésében már én is jelen lehettem.
Ugyanakkor vannak olyan tervek is, amelyek most formálódnak, ilyen például a templomudvar szépítése és rendezése, ami reménység szerint a közeljövőben kerül megvalósulásra.
Ami talán még fontosabb, hogy nemcsak külső, hanem „belső építkezésekre” is törekszünk. Ilyen alkalom volt például az adventi ráhangoló koncert, amely segített egy kicsit megállni a karácsony előtti rohanásban, lecsendesedni, és egy kicsit Isten felé irányítani a figyelmet. 
Húsvét alkalmából az istentiszteletet követően a gyerekeknek a templomudvaron „tojáskereső nyomozást” szerveztünk.  Jó volt megtapasztalni a gyerekek lelkesedését, egy kis gyülekezetben különösen nagy öröm gyerekzsivajt hallani. Úgy érzem, ezek az alkalmak legalább annyira fontosak, mint a látható, fizikai munkák, mert a gyülekezet lelki életét formálják.
Természetesen a jövőre nézve is vannak még terveink, mind a fizikai, mind a lelki építkezés területén. Szeretnénk tovább szépíteni, fejleszteni gyülekezetünket, ugyanakkor legalább ennyire fontosnak tartjuk a gyülekezet lelki életének erősítését is, hogy mindkettőben folyamatos növekedés és megújulás történhessen.
- Néhány évvel ezelőtt társult három egyházközség: az érdengelegi, az irinyi és a mezőteremi. Ennyi év távlatából mik az érdengelegiek visszajelzései erről a státuszról?
- Mivel három összevont egyházközség részeként működünk, ezért Érdengelegen nincs helyben lakó lelkipásztor. Az összevonáskor az a döntés született, hogy a lelkészlak az irinyi gyülekezetben legyen, mivel ez a legtöbb lelket számláló gyülekezet a három közül, így onnan látom el a szolgálatokat.
A gyülekezet részéről érzékelhető az igény arra, hogy szeretnének helyben lakó lelkipásztort. Időnként ezt félmosollyal meg is jegyzik, mondván, hogy „át fognak vinni a dengelegi parókiára”, ugyanakkor értelemszerűen ez nehezen lenne kivitelezhető, hiszen két helyen párhuzamosan a lelkész sem képes lakni.
Ugyanakkor úgy gondolom, ennek a helyzetnek vannak előnyei és hátrányai egyaránt. A legnagyobb nehézséget talán az okozza, hogy a személyes kapcsolatok lassabban tudnak kialakulni. Egy lelkész és a gyülekezet tagjai között több időre van szükség ahhoz, hogy valóban el tudjon mélyülni a kapcsolat, hiszen kevesebb a személyes találkozás lehetősége. Egy átlagos héten körülbelül három alkalommal jutok el a gyülekezetbe, ami viszonylag korlátozott jelenlétet jelent.
Ennek ellenére igyekszem minden erőmmel jelen lenni és minél jobban megismerni a közösséget. Ebben különösen sokat jelentettek a családlátogatások, amelyek során a gyülekezet egy sokkal közvetlenebb, kevésbé „hivatalos” arcát is megismerhettem.
Ugyanakkor említésre méltó pozitívum az is, hogy a gyülekezet az állandó helyben lévő lelkipásztor hiányában rendkívül önállóvá, rugalmassá és felelősségteljessé vált. A közösség tagjai nem várják, hogy minden feladatot mások végezzenek el helyettük, hanem aktívan részt vállalnak a gyülekezeti életben.
Csak hogy egy példát említsek, az érdengelegi gyülekezetben nincs külön harangozó, a presbiterek egymás között beosztva végzik a harangozást, gondoskodnak a templom takarításáról, a templomudvar és a virágoskert rendben tartásáról is. A téli időszakban pedig előfordul, hogy hajnalban kelnek fel csak azért, hogy munkába menet előtt a havat ellapátolják a templom elől. Mindez jól mutatja, hogy a gyülekezet tagjai valóban felelősséget éreznek a közösségükért. A templomot és a gyülekezetet a sajátjuknak tekintik, és készek áldozatot is hozni azért, hogy annak élete és működése zavartalan legyen.

- Érdengeleg egy régóta lakott település. A reformáció korában az itt élők is a református vallásra tértek át. Mit lehet tudni az egyházközség történetéről?
- Érdengeleg magyar lakossága a XVI. századig a római katolikus vallást követte. A reformáció eszméi a XVI. század első felében jutottak el Erdélybe, ahol kezdetben a lutheránus, majd a kálvini tanok terjedtek el. A korabeli források alapján a dengelegi magyarok a helyi nemességgel együtt tértek át a református hitre, akárcsak a környező települések, Érendréd és Iriny lakói.
A mai református templom helyén korábban egy kisebb katolikus templom állt. A reformáció és a gyarapodó gyülekezet szükségessé tette egy nagyobb templom építését, amelyet a XVI. század végén emeltek. Az építés pontos éve nem ismert, de a templomot 1595-ben haranggal látták el Dengelegi Miklós helyi földbirtokos támogatásával, és ekkor szentelhették fel. A harang felirata is ezt az évszámot őrzi meg, valamint Rudolf Binder harangöntő nevét.
A templom eredetileg nagyobb méretű volt a mainál. Teljes egészében téglából épült, zsindelytetővel fedték, falait 12 támpillér erősítette, és ötszintes toronnyal rendelkezett. A templom építészeti stílusa az erdélyi késő gótika jegyeit hordozta, neogótikus elemekkel az ablakok és kapuk kialakításában.
A templom egykori megjelenésének legfontosabb forrása egy 1829-ben készült grafitrajz, amelyet feltehetően Kibelgi Pál helyi tanító készített. A rajz nagy jelentőségű, mert részletesen ábrázolja a templomot, a környezetét és a régi iskolaépületet, így hiteles képet ad az épület eredeti formájáról. Különösen értékes azért is, mert az 1829–1838 közötti földrengéssorozat előtt készült, amely jelentős károkat okozott a térség épületeiben. A templomot a földrengések súlyosan megrongálták, a tornya is megsérült. Később javították, de már nem nyerte vissza teljesen a régi szépségét.
Az Érdengelegi Református Egyházközség írásos emlékei 1716-tól maradtak fenn. Ekkor Mezőlaki Jeremiás lelkipásztor létrehozta az úgynevezett „Aranykönyvet”, amelyben a gyülekezet életének fontos eseményeit rögzítették. A feljegyzések tartalmazzák a lelkipásztorok névsorát, a személyi változásokat, az egyház gazdasági ügyeit, a bevételeket és kiadásokat, az oktatás helyzetét, valamint a gyülekezet fejlődésének fontosabb állomásait. Az Aranykönyv jelenti a református egyházközség első ismert írásos forrását, és alapvető jelentőségű a település egyháztörténetének kutatásában.

- Hány lelkes ma a közösség? Bemutatnád a gyülekezet mindennapjait? 
- Gyülekezetünk jelenleg 103 lelket számlál. A 2026-os évben 3 személlyel gyarapodott gyülekezetünk lélekszáma, amiért különösen hálásak vagyunk.
Mivel három összevont gyülekezetről van szó, az istentiszteleti rend sok esetben rugalmasságot igényel. Érdengelegen vasárnap délelőtt 10 órától tartunk istentiszteletet, valamint kéthetente vasárnap délután 15 órától is vannak istentiszteleti alkalmak. Azért csak kéthetente, mivel havi két alkalommal délutánonként Mezőteremen tartunk istentiszteleti alkalmakat. 
Az ünnepi időszakokban az istentiszteleti rend összehangolása még nagyobb odafigyelést igényel. Ilyenkor általában két istentiszteletet tartunk, délelőtt és délután is, mind az ünnep első, mind a második napján. Emellett a bűnbánati hét alkalmai is fontos részei a gyülekezeti életnek, amelyeket pénteken és szombaton tartunk. 
Az istentiszteletek látogatottsága arányaiban számítva egészen jó, egy átlag vasárnap a gyülekezet 30%-a szokott jelen lenni, alkalomadtán akár elérjük az 50%-os jelenlétet is. 
A gyülekezetben most sajnálatos módon nincsenek fiatalok, így ifjúsági alkalmakat sajnos nincs kivel szerveznünk. Jelenleg egyetlen konfirmandus van, és az előrejelzések szerint a következő években sem várható jelentősebb utánpótlás ezen a téren.
Mivel kis létszámú gyülekezetről van szó, ezért nagyon kevés gyermek van a közösségben. A vallásórákat az irinyi gyerekekkel összevontan tartjuk. Így jobb esetben 4–5 gyermek vesz részt az alkalmakon, de előfordul, hogy mindössze 2 gyermekkel zajlanak a vallásórák. Ennek ellenére a gyerekek nagyon lelkesek és aktívak. Ünnepi alkalmakkor szívesen vállalnak szereplést, szavalnak, énekelnek, és nem vonják ki magukat a feladatokból. Örömteli tapasztalat továbbá, hogy egyre inkább bekapcsolódnak egyházmegyei programokba is, például a megyei gyereknap eseményeibe.
Külön szeretném megemlíteni a presbitérium szolgálatát is, hiszen a gyülekezet életében meghatározó szerepet töltenek be. A presbitérium jelenleg nyolc tagot számlál, akik nemcsak a döntések meghozatalában vesznek részt, hanem aktívan kiveszik részüket a gyülekezet mindennapi életéből is. Amint már említettem, gyülekezetünkben nincs külön harangozó, ezért a harangozói feladatokat a presbiterek egymás között beosztva végzik. Emellett gondoskodnak a templomkert és a templomudvar rendben tartásáról, és számos olyan szolgálatot is ellátnak, amely a közösség életének zavartalan működéséhez szükséges. Szívükön viselik a gyülekezet életét, felelősséget éreznek érte, és készek időt, energiát, sokszor személyes áldozatot is hozni azért, hogy közösségünk épülhessen és megmaradhasson. Lelkészként hálás vagyok azért, hogy ilyen elkötelezett presbiterekkel szolgálhatok együtt.