Ákos

Ezek után újabb sajnálatos események szóltak közbe: 1862-ben tűzvész pusztított három napon át, ez alkalommal az egész Kraszna utca leégett. A templomjavításra így nem jutott pénz és a presbitérium az Országos Műemlékvédelmi Bizottsághoz folyamodott. 1869-ben a Műemlékvédő Bizottság Schulek Frigyes egyetemi tanárt bízta meg az építkezéssel. A restaurálási munkálatok 1896–1897 között folytak, ekkor abbamaradtak, mert a kiutalt előleg elfogyott. A munkálatokat 1902-ben újrakezdték és be is fejezték. Ekkor az eredeti román stílusnak nem megfelelő barokkos tetőt kicserélték, a nyugati bejárat timpanonos előcsarnoka is ekkor készült, lombard kapuzati stílusban, így lett az épület egységes stílusú. 1903 augusztus 9-én Bartók György püspök szentelte fel.

A templom román stílusban épült, bazilikális elrendezésű, három hajós, kegyúri karzatos és két nyugati tornyú. A templom arányai egyensúlyban vannak.

Hosszúsága 29,5 méter szentélyzáródás nélkül, szélessége 14 méter, mely a főhomlokzaton három egyenlő részre osztódik, két torony, illetve az azok által közrefogott tér. A tornyok magassága 29,5 m. A főhajó szentélyzáródása félkörív, a mellékhajók záródása pedig egyenes. A főhajó magasan kiemelkedik a két oldalhajóhoz képest.

A templom különlegessége, hogy kívül nincs levakolva és egy hatalmas vörös tömbként uralkodik a Kraszna menti síkságon. Az ajtókeretezések és az ablakosztó oszlopok kőből vannak. Mint általában a románkori nagyobb apátsági templomokra, erre is jellemző a két nyugati, homlokzati torony, az északi torony tetején csillag, a déli torony tetején kakas látható, hirdetvén a reformáció győzelmét ezen a tájon. A kegyúri karzat a toronypár alatt található, ahova az északi oldalon lépcsők vezetnek. Ugyanitt kívülről egy befalazott ajtó látható, amin keresztül a világiak jártak be, a kegyúri karzat feljárata is erről tanúskodik. Eredetileg a templomot négy tornyúra tervezték, a keleti toronypár alapjai most is látszanak a szentély két oldalán.

Az 1896-os restaurálás idején megejtett ásatások során Möller István régész egy kicsi kápolna nyomait találta meg, mely esetleg egy régi templomocska lehetett, vagy pedig a szerzetesi templomban nem végezhető szertartások számára készült. Az újabbkori kutatások során megint előkerültek a kápolna alapjai.

A reformáció térhódítása következtében az ákosi monostortemplom belső változásokon ment keresztül. Felbomolván az évszázados rend, az oltár helyett a szószék uralja a protestáns templomot. A szószékkoronát a legendás pelikán madár díszíti, mely fontos jelkép a református egyházművészetben, ugyanazt a szerepet játssza, mint a Phoenix madár. A középkori keresztény szimbolikában vált, a fiait saját vérével tápláló pelikán Jézus jelképévé. A szószék előtt van az Úr asztala. A templom bútorzata népies, a liturgikus teret közrezáró padok előlapja festett, melyeket 1750–1776 között készítettek. Jellegzetes a korsóból kinövő virágos dísz. E bútorzat, változatos növényi motívumaival, kazettás megoldásaival, az ún. erdélyi késői virágos reneszánsz. A nemesek részére fenntartott pad, mely a szószék mellett található, 1770-ben készült. A könyök alatti frízben és a kártusok között a következő szöveg olvasható: „Ezen széket tsináltatta T(ekintetes) N(emzetes) Szomoldi Götze János önnön maga költségével. Anno 1770.”

Ennél régebbi az 1756-ban festett baldachinos pad, papi szék. A két harang a déli torony harmadik emeletén helyezkedik el, az egyiket 1742-ben öntette Veres Mihály és felesége Veres Kata, a másik pedig 1924-ből származik. Az orgona 7 regiszteres és Kerékgyártó István készítette Debrecenben. 1931-ben a nőszövetség javíttatta. 1980-ban motorral szerelték fel, 2007 augusztusában felújíttatták.

1953-ban a templomot műemlékké nyilvánították.