A magvető példázata
„A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.” (Mt 13,23)
Minden édesanya és édesapa veti a jó magot gyermekei szívébe, amikor a jóra és szépre igyekszik nevelni őket. Minden lelkipásztor veti a hit magját a gyülekezet szívébe, amikor alkalomról alkalomra Isten igéjéről beszél. De vajon a szülők jóra való nevelése mindig jó földbe esik? A lelkészek amikor a hit magvait szórják, mindig jó földbe hullanak azok?
A magvető példázatában Jézus arról beszél a sokaságnak, hogy néhány mag az útfélre esik, mások köves helyre vagy a tövisek közé esnek, a többi viszont jó földbe esik, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Jézus felhívja a hallgatóság figyelmét, hogy jól hallják meg ezt a példázatot. Meg is magyarázza nekik. Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag. A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik. A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz. A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Vajon a mi szívünk milyen talaj? Ámen.
A magvető példázatában Jézus arról beszél a sokaságnak, hogy néhány mag az útfélre esik, mások köves helyre vagy a tövisek közé esnek, a többi viszont jó földbe esik, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Jézus felhívja a hallgatóság figyelmét, hogy jól hallják meg ezt a példázatot. Meg is magyarázza nekik. Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag. A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik. A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz. A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Vajon a mi szívünk milyen talaj? Ámen.
IMÁDSÁG: Kedves Jézus! Add, hogy naponta figyeljek igédre, fogadjam azt be, és engedd, hogy sok gyümölcsöt teremjen bennem. Ámen.
Sebestyén Elek Előd
