A Nagykárolyi Református Egyházmegye Presbiteri Szövetsége október 29-én Hadadon tartotta meg őszi konferenciáját. Nagy Sándor lelei lelkipásztor és dr. Puskás Csaba orvos a gyülekezet, presbiter és lelkész egyházban való kapcsolatáról beszéltek előadásaikban.

Az előadásokat nagytiszteletű Tolnay István esperes igehirdetése előzte meg, aki a Jn 1,41-43 igeszakasz alapján szólt a jelenlévőkhöz. András apostol példáján keresztül bemutatta, hogy milyen kell legyen nemcsak egy jó presbiter, hanem mindenki, aki Krisztust szolgálja. Az első dolog, hogy Jézus legyen a tanítómestere. A második, hogy Krisztusról bizonyságot tegyen mások előtt. A harmadik pedig, hogy Istenhez vezesse az embereket. „Minden lelkésznek, presbiternek, gyülekezeti munkásnak ez a legnagyobb kérdése:  képesek vagyunk-e  mi  embertársainkat  Krisztushoz  vezetni?  Azt nagyon jól  tudjuk, hogy egyedül Isten tudja az embereket  magához vonni, de Ő ebben  minket, embereket  akar  felhasználni” – fogalmazott az esperes.

Nt. Nagy Sándor Krisztus első gyülekezetének bemutatásával kezdte előadását. Felvetette a kérdést: az egyház a gyülekezet, vagy a gyülekezet az egyház? A hitvalló egyházat vajon feláldozzuk-e a népegyház oltárán? Beszélt a presbiterekről is, akik erős hitű, bibliaismeretben jártas gyülekezeti tagok. Feladatuk együtt munkálkodni a lelkipásztorral Krisztus egyházának dicsőségére. Sokszor azonban konfliktussá válhat az, ha a lelkipásztor túl sokat akar és munkára sarkalja a presbitereket, ugyanakkor az is, ha túlságosan passzív. A lelkipásztortól ma már sokan elvárják, hogy gazdasági szakember, menedzser, pályázati referens és még sok minden más legyen, de nem ez az ő feladata. Az egyházközség működéséért gyakran a gyülekezet a presbitériumot, a presbitérium pedig a lelkipásztort tartja felelősnek, holott ez közös ügy. Közös feladat a diakónia, a szociális segítségnyújtás  az egyházban, hisz anélkül nem lehet gyülekezetépítésről beszélni. Lelkipásztort, presbitert és gyülekezeti tagot egyaránt az alázat és krisztusi hűség kell jellemezzen.

Dr. Puskás Csaba a presbiter szemszögéből vizsgálta meg, hogy mi is az egyház. Beszélt Isten látható egyházáról, amelybe beletartozik a gyülekezet, presbitérium, lelkész, templom és minden egyházi ingatlan, és tágabb értelemben az Anyaszentegyházról, ami nem más mint Isten újszövetségi népe. Ezt Krisztus alapította, és a feje maga Jézus. Részletesebben foglalkozott a presbitérium Istennel, lelkipásztorával és gyülekezetével szembeni teendőiről. Elmondta: „a lelkipásztor feladata az Ige hirdetése, a presbitériumé pedig az igehirdetés feltételeinek a megteremtése”.  Hangsúlyozta a presbitériumokon belüli bizottságok fontosságát, amelyek gördülékenyebbé teszik az egyházon belüli munkát. Az előadó sopánkodás helyett munkálkodásra buzdított mindenkit.

A konferencia résztvevőihez Almási Csaba, a Presbiteri Szövetség elnöke és Kovács Jenő egyházmegyei főgondnok szólt tartalmas gondolatokat, majd fórumbeszélgetés következett. A Nagykárolyi Református Egyházmegyében idén második alkalommal tartottak konferenciát az egyházközségek presbitériumai részére.