Érmellék egyik gyöngyszemében, az érdengelegi református templomban szervezték meg szentháromság vasárnapján a nagykárolyi egyházmegye kórustalálkozóját, melyen öt gyülekezet képviseltette magát. Igazán családias hangulat övezte az alkalmat.

A kórusok seregszemléjét megelőzően a gyülekezet Tolnay István esperes igehirdetését hallgathatta meg, aki a Zsoltárok könyve 59. részéből olvasott fel szemelvényesen. A lelkész hálás szívvel mondott köszönetet az érdengelegi gyülekezetnek azért, hogy elvállalta a kórustalálkozó megszervezését és az elmúlt időszak kényszerszünete után, végre találkozhattak. Elmondta: nem versenyezni gyűltek össze az énekkarok, hanem együtt dicsérni az Urat. Szakmailag ugyan folyamatosan fejlődni kell, törekedni kell az összhangra, de nem a profizmus a cél. A lényeg nem a kiemelkedő művészi tökéletes előadásban van, hanem egyszerűen abban, hogy együtt elkezdjenek énekelni Istennek. Azt kívánta, hogy az az élmény maradjon meg mindenki számára a kórustalálkozóból, amit Dávid a következő néhány fontos gondolatban fogalmazott meg: „én hatalmadról éneklek, Uram, te erős várunk vagy nekünk, Uram, te vagy az én erőm, rólad zeng énekem”.

Dr. Geréb Miklós egyházmegyei zenei előadó elmondta: a járványidőszak mindenkit megpróbált. Nem lehetett megtartani a kóruspróbákat. Nem volt alkalom gyakorolni sem, nemhogy tömegrendezvényt szervezni. Vannak kórusok, melyek meg is szűntek időközben. Újra kell kezdeni mindent. Nem az számít, hogy hányan vannak jelen, hanem legyen mindenki hálás azért, hogy lehet újra találkozni, lehet ismét közösségben lenni és szabad énekelni. A lelkész nem bánta, hogy idén egy kis gyülekezetbe mentek el, hiszen óriási öröm azt látni az érdengelegi testvéreknek, hogy megtelt a templomuk. Egy évben csak néhány olyan alkalom van, amikor ilyen sokan eljönnek. A lelkész röviden ismertette a vendégekkel a település múltját, melyről elmondta, hogy Szatmár megyei legrégebben lakott települései közé tartozik. A mai istenháza helyén egy középkori templom állt, mely a XIX. századi földrengés után megrongálódott. Az 1595-ből származó nagyharang azonban épségben maradt. Ez az újjáépült templom tornyából továbbra is imára hívta és hívja a település református népét.

Az egyházzeni előadó azt is közölte, hogy nem véletlenül választotta a Dona nobis pacem című éneket összkari műként, hiszen a térségben dúló háború arra ösztönöz mindannyiunkat, hogy békéért fohászkodjunk az Úrhoz.

A kórustalálkozón részt vettek Bogdándról, Börvelyből, Kismajtényból, Nagykároly-Kertvárosból és Szaniszlóról. Minden kórus két éneket adott elő és csatlakozott az összkari mű bemutatásához. A gyönyörű énekek elhangzását követően nemzeti imánk zendült fel, majd pedig az alig 100 hívet számláló lelkes közösség szeretetvendégségre invitálta a vendégeket.