Januári hómező
Hólepel fedi a tájat,
Csillogó jég szövi az álmát.
A tél halkan dúdol ma dalt,
A csendben minden nyom elmarad.
Lépteink mély nyomot hagynak,
Havas mezők életet takarnak.
A föld mélyén új tavasz szunnyad,
Január minden álmunkat fogad.
A tél karjában csend honol,
De a szív már tavaszról dalol.
Hó alatt rejlik a meleg föld,
A jövő titkát a szél őrzi fönt.






































