Tízparancsolat: hatodik parancsolat

„Ne ölj!” (5Móz 5,17)

„Nem véletlenül születtünk erre az életre, nem egy értelmetlen színdarab szerepeit alakítjuk. Életünknek, sorsunknak célja van, és a jelek arra mutatnak, hogy egy titokzatos erő, valamiféle gondviselés abba az irányba terelget bennünket” – írja James Redfield amerikai író. Az életet pedig Istentől valóban nem véletlenül kaptuk, meg kell becsüljük azt. És nemcsak a magunkét, védeni kell mások életét is! Erre hívja fel a figyelmet a hatodik parancsolat.

„Mit követel Isten a hatodik parancsolatban? Hogy felebarátomat sem gondolatommal, sem beszédemmel, sem magaviseletemmel, annál kevésbé cselekedetemmel, vagy magam, vagy mások által bosszúsággal ne illessem, ne gyűlöljem, meg ne sértsem, vagy meg ne öljem; sőt minden bosszúvágyat magamból kiirtsak; magam rontására ne törjek, önmagamat könnyelműen veszedelembe ne ejtsem. A közhatalom kezében pedig azért van fegyver, hogy a vérontást megelőzze.” (HK 105)

Isten ebben a parancsolatban arra szólít fel, hogy tiszteljük az emberi életet, melyet ő teremtett. Tiszteled-e a saját és mások életét? Ámen.

Mennyei Atyám, hálás vagyok neked az életemért. Tudom, hogy célod van velem abban a környezetben, ahová helyeztél. Ne engedd, hogy bármilyen okból is elvegyem a saját magam vagy mások életét! Ámen.

Sebestyén Elek Előd