Ézsau és Jákob

„Mikor pedig hírűl vivék Rebekának, az ő nagyobbik fiának Ézsaunak beszédit, elkülde és magához hívatá az ő kisebbik fiát Jákobot, és monda néki: Ímé Ézsau a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged. Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba.” (1Móz 27,42-43)

Ézsau és Jákob, Izsák fiai ikrek voltak ugyan, mégis nagyon különböztek egymástól.  Izsák idős korában szerette volna megáldani Ézsaut, az idősebbik fiát. Rebeka tudomást szerzett erről, s amíg Ézsaú vadászni volt, csalással hozzásegítette Jákobot ahhoz, hogy ő kapja meg apjától az elsőszülöttnek járó áldást. Bár sikerült közösen becsapniuk Izsákot, utána Ézsau haragja miatt mégis el kellett menekülnie Jákobnak. Jákobot nem csupán a testvére dühe, de a saját lelkiismerete is vádolta.

Nemcsak abban a korban csapták be egymást az emberek, hanem sokszor ma is. De…  Sok minden elől elmenekülhetünk, akár védőfalakat is építhetünk magunk köré. A lelkiismeret elől azonban nem lehet megfutamodni akkor sem, ha Istent akarjuk becsapni, és akkor sem ha embertársainkat. Juhász Gyula csodálatosan fogalmazza meg: „A kolostor csendjében a leghangosabb a lelkiismeret szava. Pilátus azért mossa a kezét, mert nem tiszta a lelkiismerete. Minden vád ellen lehet védekezni, csak az önvád ellen nem.” Ámen.

Gondviselő Istenem, köszönöm neked a családomat, a testvéreimet. Őrizz meg minket szeretetben és békében! Soha ne támadjon közöttünk irigység vagy harag! Ámen.

Sebestyén Elek Előd