Dobra / Dobra

Lelkipásztor / Preot: Máthé Loránd Árpád 

Cím / Adresa:

447291 – Dobra, nr. 310, jud Satu Mare

E-mail

mathe_arpad@yahoo.de

Telefon

0040-740823136

Dobra egy szeretni való magyar református falu, amely az írott források szerint már több mint nyolcszáz éve létezik itt, a Kraszna folyó völgyében, a szatmári-szilágysági Bükk hegység nyugati lejtőjén.

Dobra Erdély északnyugati részén, a Partiumban található, Szatmár megye déli részén, Szatmárnémeti és Zilah között az E81-es út mellett, Szatmárnémetitől 45 kilométerre. A falu hivatalos, román megnevezése is Dobra.

A település közigazgatásilag Szopor községhez tartozik, amelyet hét falu alkot: Alsószopor, Felsőszopor, Dobra, Nántű, Gyirókuta, Rákosterebes és Szekerestanya. A község központja a hat kilométerre fekvő Alsószopor. Dobra a következő falvak szomszédságában található: északon Béltek határolja, északnyugaton Ákos, délnyugaton Alsószopor, délen Nántű, keleten Rákosterebes és Boldád. Közeli mezőváros: Erdőd.

A faluból jó időben látni az ákosi református műemléktemplomot, a krasznamihályfalvi fürdőt, templomot, sőt egészen Nagykárolyig is el lehet látni a szőlősdombokról tiszta időben.

Dobra határában hatalmas tölgyfák, ezüstkérgű bükkfák díszlenek, cserfák, akácfák díszítik a még megmaradt erdőket. Előtte szőlővel és jó borok ígéretével kecsegtető domboldalakat látunk, melyek híressé tették a falut. A domb tövében, határának nyugati részét a meglehetősen keskenymedrű, fűzfabokrokkal tarkított, kanyargó vizű Kraszna szegélyezi. A faluból gyönyörű kilátás nyílik a nagy magyar Alföld felé, amely itt kezdődik. A dombok között pedig évszádok óta termesztik a szőlőt, amely sok ember számára megélhetést és a falunak jó hírnevet hozott.

A település 579 házában a 2002-es népszámlálás adatai szerint 1147 lakos él, melyből 1135 magyar, 12 román nemzetiségű. Felekezeti szempontból vizsgálva a lakosságot a reformátusok lélekszáma 911, a jehovistáké 117, a többi lakos más vallást követ. Ma már nagyon fogy a lakosság, a református közösség kevesebb, mint 800 lélek.

A falu és az egyházközség története:

Dobra neve legelőször a Váradi Regestrumban szerepel. A latin nyelvű szövegben szórványemlékként a Dabra és a Dobur névváltozatok tűnnek fel három dokumentumban, ezeket 1213-ban, 1214-ben és 1219-ben jegyezték le. 1383-tól már a Dobra névalak szerepel az okiratokban.

Borovszky szerint Dobra „már ősidők óta megtelepedett hely.” Ez a megállapítás a régészeti leletekkel bizonyítható, ugyanis a Pogány vár nevű dombon bronzkori eszközöket és karikákat találtak. Több régészeti lelet bizonyítja, hogy itt állandóan laktak, előbb szlávok, aztán magyarok.

A Váradi Regestrumban a szomszédos települések később jelennek meg, mint Dobra, amelyet 1213-ban említenek. 1383-ban Dobra még királyi birtokként szerepel, de 1390 után már más birtokosa van.

Dobra egyházilag a reformáció előtt az erdődi főesperességhez tartozott. Egyházas hely volt, tehát volt temploma, 1456-ban Lőrinc nevű plébánosát említi az oklevél. A plébánost és skolasztikusát, „Literatus” Tamást a szántói Bekcs László familiárisaival és jobbágyaival megverte és házát kifosztotta.

Templomát „kőből, hajdan a nagyságos prépost úr építette, de teljesen elpusztult; sekrestyéje volt, a római katolikusokhoz tartozott”, később református lett a falu. A reformáció ezen a vidéken 1527-től kezdett terjedni a Drágfiak pártfogása alatt, fő terjesztője és védelmezője Drágfi Gáspár volt 1545 körül.

A református egyházközség a kezdetektől (1601-1740)

A reformáció ezen a vidéken igen korán elterjedt. Alig 30-40 évvel a reformáció elindulása után már a környéken megjelenik a református tanítás. A  dobrai református egyház korai történelmére vonatkozó első adat 1601. december 6-ból ismert. Ekkor nevezték ki a dobrai gyülekezetbe református lelkésznek Debreczeni Ferencet. 1613. február 16-án Bányai Istvánt küldte a debreceni főhatóság lelkészként Dobrára, majd a következő pontos dátum, amely az egyházkerületi levéltárban fellelhető Dobrára vonatkozólag 1715. június 21., amikor Krassai Andrást ordinálták a gyülekezetbe.

Első harangja 1604-ből volt, már nincs meg. Ma is megvan az a rendkívüli értékű okirat is, amelyet II. Rákóczi György erdélyi fejedelem bocsátott ki 1654. október 11-én,  mint az egyház patrónusa, s ebben a lelkészeknek járó dézsmáról intézkedett. Az iraton a fejedelem pecsétje és sajátkezű aláírása látható. Fentmaradt a dobrai lelkészi díjlevél 1664-ből, és ami még fontosabb, az iskolamesteré 1652-ből, tehát akkor  már volt egyházi iskola Dobrán. A reformációt követő években a környéken, azaz Krasznabélteken, Erdődön, Szatmáron és Óváriban zsinatokat tartottak, ez azt mutatja, hogy ebben a korban már erős volt a vidéken a református egyház. Az 1711-es szatmári béke után Károlyi Sándor lett az erdődi és bélteki uradalmak tulajdonosa és katolikus főúrként igyekezett birtokán a református egyházat háttérbe szorítani. Az ő idejében kezdődött el a svábok betelepítése Szatmár vármegyébe. 1729 január 16-án például az erdődi református templommal egy fedél alatt lévő kápolnáját  a sváboknak adta, aminek az lett a folytatása, hogy 1763-ban az egész templomot a sváb katolikusok kapták meg.  A reformátusokat erőszakkal küldték el Erdődről, s az erdődi kriminális szék 1768. október 5-én azt jelentette a helytartó tanácsnak, hogy a református jobbágyok Erdődről Dobrára, Szatmárhegyre és Géresre  költöztek el, és a prédikátor-, valamint a mester–tanító – házait és telkeit a beköltöző svábok üresen találták. Ennek emlékére 2011-ben ezek a falvak emléktalálkozót tartottak Erdődön. Ugyancsak ebben a korban történt, hogy a Károlyiak igyekeztek külön tiszta katolikus helységeket kialakítani, s ahol reformátusok voltak többségben oda telepítették át a katolikus falvak református lakóit. Így a szomszédos Krasznabéltekről is már 1730-ban áttelepítették a reformátusokat Dobrára, akik az egyházmegyei jegyzőkönyvek szerint úrasztali eszközeiket is magukkal hozták.

A templomépítés – 1799

Odor István lelkész azzal írta nevét kitörülhetetlenül a dobrai egyház történetébe, hogy az ő szolgálata alatt és írányítása, szervezése melett épült meg a ma is álló szép templom. A templom építésének rövid történetét Kupán István egykori dobrai lelkész így foglalta össze: „Nagyon kevés feljegyzés áll rendelkezésre jelenlegi templomunk történetére vonatkozóan. Régi anyakönyvek, jegyzőkönyvek feljegyzéseiből, valamint számadástöredékekből megállapítható, hogy építését 1795-ben kezdték el, amit sok huza-vona előzött meg. A gyülekezet egyik része a régi fatornyú templom kijavítása mellett állt ki, míg a másik – nagyobb része-, annak lebontása és új templom építése mellett rántott kardot. Ez utóbbiak elgondolása érvényesült végül annak következtében, hogy a régi templom fatornyára kötelet kötöttek és ökrökkel lehúzatták. Ezzel természetesen megrongálódott a templom is, úgyannyira, hogy az ellenzék is jobbnak látta az új templom építéséhez csatlakozni, amit hamarosan tett is követett. Téglát égettek, követ hordtak, fát szereztek, és megkezdődött a munka. A rávaló pénzt gyűjtés és megajánlás útján gyűjtötték össze. Ez a munka 1799-ben már a befejezéséhez közeledhetett, mert június 25-én presbiteri jegyzőkönyvbe vetette az akkori prédikátor, hogy a templom mennyezete elhelyezése iránt „a szatmárnémeti asztalos mesterrel contractusra mennek” – azaz szerződést kötöttek a mennyezet elkészítéséről. Ennek eredménye ma is látható, eredetiben, csak arról nincs feljegyzés, hogy a mennyezet festését ki készítette. Igen érdekes elgondolással akarta jelképezni Isten jelenvalóságát, s azt, hogy Isten mindent lát, mert a nagy káoszból elővilágít egy szem. Két bekerített, tehát elkülönített részen ez a szám olvasható: 1799. Itt kell idéznünk Mihály Ferenc művészettörténész alábbi  megállapítását: „Nem kevésbé érdekes a dobrai templom festett famennyezete 1799-ből. A hajdan nem olyan messzi, ma már elég távoli viski- és huszti templomokhoz (Kárpátalja) hasonlóan nem kazettás mennyezetet készítettek, hanem egy nagy barokk, cirádás, márványozott, aranyozott, stukkós mennyezetet festettek deszkákra.” Ez a mennyezet ma is eredeti állapotában megvan.

1803. augusztus 28-án nagy ünnepség keretében felszentelik, mikor is a templomban papolt Tóth –Joó?- Pál uram nagy dícsérettel, a templom készítésénél pedig Kovács Imre uram, szentkirályi – nagykárolyi? -prédikátor. Többet nem ír a templomszentelésről. A nehézségek ellenére tovább gazdagodott a gyülekezet. Felépült a templom, a szószék, a szószék teteje, sőt toronyórát is készíttetnek. 1804-ben elkészült a parókia és az iskolaház. Ez a parókia áll fenn az 1960-as évekig. Ma az alapjai megvannak, de ráépült az új, ma is álló remek épület, ami szintén parókia. A lassan megerősödő gyülekezet 1814-től kezdve folyamatosan fogad legátust a három fő ünnepen. Ez azt mutatja, hogy a rengeteg építkezés ellenére is a gyülekezet anyagilag stabil lett. 1815. február 2-án nyitottak meg egy temetőt. 1829-ben két földrengés rázta meg Dobrát, de nagy kár nem érte. 1836-ban befejeződik a toronyépítés, de erről nagyon kevés adat van, csak a kifizetett összegek leírása. Nem tudjuk, hogy volt-e avatóünnepség, vagy sem. Ezidőben iskolát is építenek az egyre gyarapodó lakosságú faluban, amit az egyházközség visz végbe. Az orgona 1867. november 6-ára  készült el. Hat év után javításra szorult, de nem működött úgy, mint régen, s végül eladták a krasznaszentmiklósi ref. egyháznak, s helyette egy buzgó egyháztag az összeget kiegészítve a maga költségén hozatott orgonát 1906-ban, amelyet a híres orgonaépítő, Országh Sándor épített. Ma is megvan, jól működik. 1864-ben új Úrasztalát készítettek, ma is ezt használjuk, kitűnő állapotban van.

Korány János akkori lelkész a reformáció 400. évfordulójára írja meg az egyházközség első összesített történetét, 1918. január hó elsején, amelyet kéziratban a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltárában találtunk meg 2010-ben Debrecenben. A 2011-ik esztendőben készült el Dobra átfogó falu és egyháztörténete, amely könyv formájában is napvilágot lát.

Kurta Szabolcs