CSENDES PERCEK
23jan

    Imahét hetedik napja: Növekedés az egységben

    Alapige: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők…” (Jn 15,5/a) Bibliaolvasás: 1Kor 1:10-13, 3:21-23; Jn 17:20-23 Kedves Testvéreim! Ezen az imahéten emberi létünknek arra a nagyon fontos és mindannyiunk számára előbb-utóbb

    Tovább olvasom
    22jan

      Imahét hatodik napja: Mások elfogadása

      Alapige: „… arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Jn 15,16b) Bibliaolvasás: 1Móz 18:1-5, Mk 6:30-44 Az idei

      Tovább olvasom
      21jan

        Imahét ötödik napja: Megújulás Isten igéje által

        Alapige: „Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek.” (Jn 15,3) Bibliaolvasás: 5Móz 30:11-20, Mt 5:1-12 Egy közösség erejét mindig az mutatja meg, hogy mennyire van jelen benne a békesség és az összetartás. Ez

        Tovább olvasom
        NAPI IGE
        A NAP IGÉJE
        A képhez tartozó alt jellemző üres; ima-1024x546.jpg a fájlnév

        „Mert a törvényig is volt bűn a világban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs törvény. Mégis úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám vétkéhez hasonlóan estek bűnbe. Ő pedig előképe az eljövendőnek. De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a vétke miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt az egy ember, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra. És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyan egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából vitt megigazulásra. ” (Róm 5,13-16)

        A HÉT TÖRTÉNETE

        Örökölt búzaszem

        Volt egyszer egy gazdag ember. Egész életében megvolt mindene. Három fiát szépen felnevelte. Hanem azért a kincsesláda kulcsával mégsem lehetett a betegséget kizárni a házból. Az bizony őt is utolérte. Nagy bajában, öregségében csak a legkisebb fia ápolta. A másik kettő ezalatt élte világát: szép feleséget, jó cimborákat szereztek.Mégis, mielőtt meghalt volna a gazdag ember, úgy rendelkezett, hogy sok-sok aranyát a legidősebb fia kapja.

            Szép, tornyos házát, száz hordó borát a középsőnek ajándékozta, a legkisebbnek pedig nem hagyott egyebet egyetlen búzaszemnél.Alighogy eltemették, a két nagyobbik fiú hamarosan megvigasztalódott a kincseken. Kinevették az öccsüket:
        – No, te ugyan elmehetsz az örökségeddel! Hiába kedveskedtél, hízelegtél az apánknak, mégis minket szeretett jobban! –  Azzal el is kergették a háztól.
            Futott szegény fiú, amíg csak látott, és estére egy rozoga csőszkunyhóban húzta meg magát. Fájó szívvel gondolt az apjára. Sehogyan sem tudta megérteni, miért bánt vele ilyen mostohán. Mihez kezdjen ezzel a búzaszemmel?…

            Keserűségében el is hajította, s elhatározta, hogy másnap világgá megy. Hát, amint reggel felébred, észreveszi ám, hogy a búzaszem kikelt az éjjel, és szemlátomást nő a szára. Úgy nőtt, ahogy nézte.
        Mire a nap delelőre ért, gyönyörű, dús kalász ringott a szélben.
        – Ennek fele se tréfa! – gondolta a fiú,és leakasztotta válláról a vándortarisznyát. A kalászból a tenyerébe pergette a magokat, és mind egy szemig újra elvetette.
        Másnap virradóra azok is kikeltek, szárba szöktek, délre gazdag kalászokat hoztak. A fiú akkorát füttyentett örömében, hogy a rigó is elcsodálkozott a fán. Most már annyi búzája volt, hogy vetett is, maradt is. A maradékot két kő között megőrölte, és kicsi cipót sütött belőle. Éppen bele akart harapni, amikor arra jött egy vándor, de olyan fáradtan, hogy már alig vánszorgott.
        – Ennek nagyobb szüksége van a kenyérre, mint nekem – gondolta a fiú, és jó szívvel odaadta a cipótaz öregnek. Igaz, ő maga éhes maradt, de a csodálatos búzaszemek másnap még több termést hoztak, és kétszer akkora cipót süthetett magának. Ez így ment napról napra. Egyre több dolga lett a fiúnak, de szomorúsága elmúlt, arca jókedvtől piroslott.

            Minek is szaporítsam a szót? Hamarosan jómódú ember lett belőle. Mindig annyit vetett és annyit aratott, hogy minden rászorulónak adhatott a kenyeréből. Meg is szerették hetedhét országban.

        Esztendők múltak el, míg egyszer, egy zimankós estén toprongyos ember kopogtatott be az ajtaján.
        – Könyörülj meg rajtam egy falat kenyérrel, mert éhen halok! – kérlelte panaszosan. A fiú mindjárt az asztalához ültette. Alig ettek, egy másik didergő vándor is bezörgetett éjjeli szállásért. Azt is megvendégelte és megkérdezte tőlük:
        – Ugyan milyen nagy szerencsétlenség ért benneteket, hogy így kell a világban vándorolnotok? Felsóhajtott az első:
        – Volt nekem sok aranyam, de mind elköltöttem. Szép feleségemnek cicomára kellett. Elfogyott az arany – elhagyott mindenki!

        A másik lehorgasztotta a fejét, és nagy búsan mondta:
        – Volt szép házam, száz hordó tüzes borom. A sok bort megittuk, a tornyos ház oldalát kirúgtuk a cimborákkal a nagy mulatozásban.
        – Én pedig csak a búzaszemmel kezdtem – mondta csendesen a házigazda.
        Elkerekedett erre a szeme a két idegennek. Felugráltak az asztaltól:
        – Hiszen akkor te vagy a mi öcsénk! Hát nem mentél világgá bánatodban?
        – Nem bizony – mondta boldogan a legkisebb fiú. – És most már mindent értek.

            Te, édes bátyám, csak holt aranyakat kaptál; te másik bátyám, elmálló köveket és az elfolyó borban hamis melegséget. De nekem egyetlen búzaszemben örökül hagyta apám a megújuló életet, a munka örömét, a másokon való segítés boldogságát. Most már tudom, hogy az apám nagyon szeretett engem. (Ismeretlen szerző)

        A HÉT VERSE

        Reggeltől estig

        Hadd kezdjem el imádsággal
        minden reggel napomat.
        Hadd készüljek imádsággal
        arra, amit tartogat.

        Imádságban kérjek erőt,
        ha szolgálatba vezetsz,
        imádkozva induljak a
        testvérhez, akit szeretsz.

        Imádkozva leljek jó szót,
        más sebére balzsamot.
        Hadd győzzek le imádkozva
        kételyt, hajszát, haragot!

        És ha este imádkozva,
        munkámat bevégezem,
        imádkozva érintse meg
        ruhád szegélyét a kezem!

        Albert Bartsch után németből
        Túrmezei Erzsébet



        LEGUTÓBBI HÍREINK
        Ebben az évben is

        Többéves hagyomány folytatódott péntek délután, amikor a Magyar Kultúra Napja apropóján

        Tovább olvasom

        Reményik Sándor:

        Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán

        Tovább olvasom

        Ma van a magyar

        Ma van a magyar kultúra napja, amelyet Magyarországon és a határokon túl is

        Tovább olvasom

        A Harangszó

        Nem fog felfalni egy cápa, nem zuhanok ki egy luxushajó teraszáról azon egyszerű okból, hogy

        Tovább olvasom

        Ünnepi

        2021. január 23-án ünnepi megemlékezést tartanak a Magyar Kultúra Napja alkalmából

        Tovább olvasom

        Kicserélték a

        A kaplonyi református templomban az átlagosnál jóval nagyobb felületet borítanak

        Tovább olvasom

        A krisztuskövetők

        A keresztény hívek, családok és közösségek egymás iránti szeretetéről és

        Tovább olvasom

        Csűry István

        Főtiszteletű Csűry Istvánnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének

        Tovább olvasom

        Tolnay István

        Kedves imaközösségre vágyó testvérek! Ha volt, van és lesz még valaha nagyon nagy

        Tovább olvasom

        Imaheti

        A szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példázatról olvashatunk a Nagykárolyi

        Tovább olvasom

        „Íme, én hozok néki kötést és orvosságot, és meggyógyítom őket, és megmutatom nékik

        Tovább olvasom

        Januárban

        Januárban veszi át hivatalát a Magyarországi Református Egyház Tiszáninneni és

        Tovább olvasom

        További hírek


        JANUÁR

        TEMPLOMAINK